Peru: nem raktár, hanem látható elszámolás
A vizsgálatot Jacob Bongers és kutatócsoportja vezette, az eredményeket pedig az Antiquity folyóiratban publikálták. A tanulmány szerint a mintegy 5200, egyenként 1–2 méter széles és fél-egy méter mély gödör nem véletlenszerűen került a hegyoldalba: tudatos, ismétlődő mintázatot alkotnak, szakaszokra bontva, átjárható közökkel.
A kutatók drónos térképezéssel és talajminták elemzésével vizsgálták a helyszínt. A gödrökből származó maradványok között kukorica, tök, amaránt, chili és gyapot nyomait találták – olyan növényekét, amelyek ma nem nőnek ezen a száraz hegyoldalon. Ez azért fontos, mert ezek az anyagok nagy valószínűséggel nem természetes úton kerültek oda. A kutatás értelmezése szerint az emberek szállították fel őket, és a gödrökbe helyezték – feltehetően kosarakban vagy kötegekben.
A kép így kezd összeállni: nem tárolórendszerről van szó, hanem egyfajta látható készlet- és értékmérőről. Egy sor feltöltött gödör messziről is jelezhette, hogy mennyi áru áll rendelkezésre – hasonlóan ahhoz, ahogy ma egy piacon a kirakott termékek mennyisége mutatja a kínálatot.
Egy piac pénz nélkül Peruban
A radiokarbonos kormeghatározás szerint a helyszínt a 14. században használták, a késő köztes időszakban, amikor a térségben a Chincha Királyság volt meghatározó. A történeti források szerint a chinchák kifejezetten fejlett kereskedelmi hálózatot működtettek, még az inkák felemelkedése előtt.
Monte Sierpe elhelyezkedése – különböző ökológiai zónák és fontos útvonalak találkozásánál – ideális csereponttá tehette a helyet. A kutatók szerint itt találkozhattak a kereskedők, földművesek és halászok, hogy árut cseréljenek. Ebben a rendszerben a gödrök nem egyszerű tárolók voltak, hanem egységek: a mennyiség és az érték vizuális reprezentációi. Egy pénz nélküli gazdaságban ez kulcsfontosságú lehetett.
Kapcsolat az inkák híres csomózott könyvelésével
A kutatás egy másik érdekes párhuzamra is rámutat. A gödrök elrendezése bizonyos szempontból emlékeztet az inkák által használt csomózott zsinórrendszerre, a kipura, amelyet népesség- és adónyilvántartásra használtak.
Ez felveti azt a lehetőséget, hogy Monte Sierpe egyfajta „táji kipu” lehetett: nem zsinórokon, hanem a tájba építve jelenítette meg az adatokat és az elszámolást.
Egy régi rejtély új értelmezése
A lelőhelyet először 1933-ban dokumentálták légi felvételeken, és azóta számos elmélet született a funkciójáról – a védekezéstől a mezőgazdasági kísérletekig. A mostani kutatás azonban először támasztja alá konkrét adatokkal, hogy gazdasági és társadalmi szerepe lehetett.
A tanulmány nem állítja, hogy minden kérdésre választ ad, de egyértelmű irányt mutat: a Monte Sierpe-i lyukak nem misztikus építmények, hanem egy komplex, közösségi gazdasági rendszer részei lehettek. És talán ez a legérdekesebb bennük: hogy egy egész hegyoldal szolgálhatott egyszerre piactérként, raktárként és könyvelési rendszerként – jóval azelőtt, hogy a pénz vagy az írott számok általánossá váltak volna.
Fotó: YouTube screenshot
