A Tejútrendszerben – ez ugyebár az a galaxis, ahol mi is élünk – körülbelül 200 milliárd csillag és 100 milliárd bolygó található, ami azért meglehetősen sok;
a józan ész is azt diktálná, hogy legalább az egyiken – mármint a Földön kívül – legyen valamilyen nyoma értelmes életnek.
A galaxisban potenciálisan létező idegen civilizációk számát egy egyenlet, az úgynevezett Drake-formula segítségével lehet meghatározni (és amelyről itt lehet bővebben olvasni): eszerint ez a szám nagyjából 10-20 ezerre tehető.
Vagyis nagyjából ennyi közelebbi-távolabbi szomszédunk lehet a teljes Tejútrendszerben.
Ehhez képest – legalábbis hivatalosan – még eggyel sem sikerült felvennünk a kapcsolatot.
De vajon miért lehet ez?
A Tejútrendszer a nevadai sivatagból (Forrás: Ethan Miller/Getty Images)
Az a látszólagos ellentmondás, amely az űrben elméletileg létező fejlett civilizációk száma és azok létezésére utaló bizonyítékok hiánya között fennáll, a Fermi-paradoxon néven ismert. Ez az elmúlt évtizedekben tucatnyi hipotézis és lehetséges megoldás kidolgozásához vezetett. Egyesek szerint az élet kialakulása önmagában is ritka, mások szerint az intelligencia kialakulása jelent gátat, míg megint mások azt feltételezik, hogy a legtöbb civilizáció csak rövid ideig létezik, mielőtt elpusztítja magát.
Az univerzum egy sötét erdő
Van azonban egy sokkal érdekesebb megoldás: az úgynevezett sötét erdő elmélet, amely szerint a galaxisban fellelhető idegen civilizációkkal azért nem sikerült még felvennünk a kapcsolatot, mert
azok szándékosan bujkálnak előlünk.
Meg persze egymás elől.
Miért bujkálnak előlünk a földönkívüliek? (Forrás: Mark Sennet/Getty Images)
Ezt az érvelést legérthetőbben talán Liu Cixin A sötét erdő című tudományos-fantasztikus regénye bontja ki. A sorozat második részének cselekménye azzal a kérdéssel foglalkozik, hogy hogyan lehet a legjobban együttműködni a potenciálisan ellenséges idegen életformákkal.
Csendben meglapulni az űr sötétjében
A regényben az érvelés a következőképpen hangzik:
- Minden életformának az a vágya, hogy életben maradjon.
- Nem tudhatjuk, hogy más életformák képesek vagy hajlandók-e elpusztítani minket, ha alkalmuk nyílik rá.
- Biztosítékok hiányában minden faj számára a legkézenfekvőbb megoldás az, ha megsemmisíti a többi életformát, mielőtt azoknak esélyük lenne ugyanezt tenni.
Mivel a regényben minden más életforma kockázatkerülő és hajlandó bármit megtenni a saját megmentése érdekében, bármilyen kapcsolatfelvétel veszélyes lehet, mivel az szinte biztosan oda vezetne, hogy a megkeresett faj kiirtaná azt, aki elég ostoba volt ahhoz, hogy elárulja a tartózkodási helyét. Így aztán végül minden civilizáció inkább tökéletes csendben próbál elrejtőzni.
Több tízezer értelmes, idegen létforma rejtőzködhet a galaxisunkban (Forrás: NASA/WireImage)
Ahogy a regényben is olvasható. „Az univerzum egy sötét erdő. Minden civilizáció egy fegyveres vadász, aki szellemként oson a fák között, óvatosan félretolva az utat elzáró ágakat, és igyekszik hang nélkül lépdelni. Még a levegőt is csak nagy elővigyázatossággal veszi. A vadásznak óvatosnak kell lennie, mert az erdőben mindenhol ugyanolyan lopakodó vadászok vannak, mint ő. Ha másik élőlényt talál – egy másik vadászt, angyalt vagy démont, egy törékeny csecsemőt vagy tántorgó öregembert, tündért vagy félistent –, csak egy dolgot tehet: tüzet nyit és megsemmisíti őket.”
Csak az emberek hangoskodnak
David Brin tudós is felvetette ezt a megoldást az idegen életre utaló rádiós jelek hiányának lehetséges magyarázataként. Ahogy az A nagy csend – vita a földönkívüli életről” című híres, 1983-as esszéjében kifejtette, ha csupán egyetlen faj is hajlandó megtörni az önmagára kényszerített csendet, az legrosszabb esetben káoszt és pusztulást szabadíthatna el az egész galaxisban. Ezután emlékeztet bennünket arra, hogy az I Love Lucy – egy bugyuta, ám népszerű amerikai sitcom az 50-es évekből – című sorozat adásai évtizedek óta száguldoznak a kozmoszban, hogy felfedjék a helyzetünket bárkinek, aki képes befogni őket. Ami – ha a fentieket figyelembe vesszük – meglehetősen problémás.
Mindez megmagyarázná, hogy miért is nem fogtunk be még egyetlen idegen rádiójelet sem, annak ellenére, hogy erre már jó száz éve képesek vagyunk. Tényleg könnyen elképzelhető, más civilizációk annyira félnek attól, hogy felfedezzék őket, hogy szándékosan kerülik, hogy bármilyen rádiójelzéssel bizonyítsák létezésüket.
Ellenben mi már hosszú ideje büszkén és hangosan hirdetjük az egész galaxisban, hogy itt vagyunk. Lehet, hogy ezt itt lenne az ideje befejezni, és inkább csendben meglapulni a kozmosz sötétjében?
