Egy olyan világban, amikor még nem volt internet, nem volt Spotify, és egy-egy dal vagy szerep valóban képes volt egy egész ország közös élményévé válni. Nem algoritmusok döntötték el, mit hallgatunk vagy mit nézünk, ugyanazok a rádiók, ugyanazok a televíziós műsorok és ugyanazok az előadások kapcsoltak össze bennünket. Egy-egy művész pályáját így nemcsak figyelemmel kísértük, hanem valamiképpen együtt is éltük vele.
Évtizedeken át végignéztük életének fontos állomásait, és közben szinte észrevétlenül alakult ki bennünk az az érzés, hogy ismerjük.
Pedig valójában csak a kirakatot láttuk.
Egy-egy gondosan kimerevített pillanatot, azt, amit a nyilvánosság látni engedett. A szerelmeket, a családalapítást, a gyerekek születését, az új szerepeket, a sikereket és a fordulópontokat. Egy élet azonban nem ezekben a pillanatokban történik, hanem a külső szem elől elzárt takarásban.
Az Egy életem című esten most Szinetár Dóra maga meséli el ezt a történetet. Azt, milyen híres szülők gyermekeként felnőni, hogyan lesz a színpad természetesebb közeg, mint az iskola, mit jelent újrakezdeni, három gyermek édesanyjaként új egyensúlyokat keresni, és hogyan őrizhető meg a saját hang egy olyan életben, amellyel párhuzamosan zajlik egy másik is: a külvilág által látott délibáb.
Egy este erejéig a címlapok mögül maga Szinetár Dóra lép elő.
