A legkorábbi ismert fénykép (egészen pontosan heliográfia), a Kilátás a Le Gras-i ablakból 1827-ben készült a franciaországi Saint-Loup-de-Varennes-ben, és – ahogy az a címéből is kitalálható – egy emeleti ablakból örökíti meg a Le Gras nevű birtok épületeit és a környező vidéket. A készítője maga a heliografikus fényképezés feltalálója, Nicéphore Niépce volt, aki nem véletlenül választott ilyen statikus témát:
az általa kifejlesztett eljárás ugyanis meglehetősen időigényes volt, összes nagyjából nyolc teljes órán át kellett hozzá exponálni, így csak mozdulatlan tárgyakat tudott rögzíteni vele.
Kilátás a Le Gras-i ablakból (Forrás: hrc.utexas.eu)
Tíz évvel később azonban egy másik francia feltaláló, Louis Daguerre, a dagerrotípia atyja és névadója forradalmian új módszerrel állt elő, amelynek köszönhetően az expozíciós időt mindössze négy-öt percre sikerült lecsökkenteni. Az ő nevéhez fűződik az első (vagy legalábbis jelenlegi tudomásunk szerint az első) olyan kép,
amelyen már egy emberi alak is jól kivehető.
A Boulevard du Temple címre keresztelt, párizsi utcaképet ábrázoló fotót 1837-ben vagy 1838-ban, április 24. és május 4. között, reggel 8 órakor készítették Daguerre műtermének ablakából, a Rue des Marais 5. szám alatt, a párizsi Place du Château-d’Eau mögött (egyébként ugyanezen a napon két további felvételt is készítettek: egyet délben, amely fennmaradt, valamint egy harmadikat este, amely azóta elveszett). A Boulevard-on valószínűleg nagy lehetett a forgalom, tele volt emberekkel és lovakkal, de a négy-öt perces expozíciós időre miatt az egyetlen megörökített személy egy többé-kevésbé mozdulatlan alak volt – egy férfi, aki épp a cipőjét tisztíttatta a kép bal alsó sarkában látható utcasarkon (ezen a linken kinagyítva is meg lehet nézni)
Boulevard du Temple
Vagyis a fotózás történetének első emberi modellje egy ismeretlen úr volt, akinek épp abban pillanatban jutott eszébe, hogy ki kellene pucoltatnia a cipőjét, amikor Louis Daguerre kinézett műterme ablakából, és elkészítette forradalmi jelentőségű dagerrotípiáját.
(Igaz, némileg maga a cipőpucolást végző illető is látszik, de korántsem olyan jól kivehető, mint a kuncsaft. Illetve egyesek szerint valójában nem is cipőtisztítást látunk, hanem azt, hogy valaki egy utcai kútból vizet pumpál)
Érdekesség, hogy a világ első szelfijére, avagy önfotójára – amelyről korábban már mi is írtunk – alig egy évet kellett várni.
A világ első szelfije (Forrás: National Portrait Gallery)
Robert Cornelius 1809-ben született Philadelphiában. Magániskolába járt és különös fogékonyságot mutatott a kémia iránt. Tanulmányai végeztével apja lámpagyárában kezdett dolgozni, ahol ezüstözésre és fémpolírozásra szakosodott. Joseph Saxton amerikai feltaláló a gyárban kereste fel Corneliust, hogy készítsen ezüstlapot a philadelphiai Central középiskola diákjairól készülő dagerrotípiájához. Utóbbiról úgy tartják, a legrégebbi fénykép, amely az Egyesült Államokban készült. A Saxtonnal való közös munkát követően Cornelius érdeklődni kezdett a fényképészet iránt. Saját kémiai és kohászati ismereteit felhasználva, Paul Beck Goddard vegyész segítségével Cornelius megpróbálta tökéletesíteni a dagerrotípiát.
1839 októberében a családi lámpaboltban pedig készített magáról egy képet, mely a valaha volt első szelfiként vonult be a történelembe.
