Kotorban a városfalak szinte beleolvadnak a hegyekbe
A rangsor persze nem azt állítja, hogy Kotor lakói lennének Európa harmadik legboldogabb emberei. A JustCover több mint egymillió, 155 népszerű úti célról írt utazói értékelést elemzett, és azt vizsgálta, milyen gyakran fordultak elő bennük a boldogsághoz és örömhöz kapcsolódó kifejezések. Kotor 67,9 pontot kapott a százas skálán, ezzel Firenze, London, Funchal, Gdańsk, München, Isztambul és Róma elé került.
Kotor Montenegró adriai partvidékén, a Kotori-öböl legbelső részén fekszik. Az óvárost masszív erődítések ölelik körbe, amelyek a víz mellől indulva cikcakkban kapaszkodnak fel a meredek hegyoldalra. A teljes védműrendszer mintegy 4,5 kilométer hosszú, és egészen a város fölött magasodó erődig vezet.
Az óváros és környéke az UNESCO világörökségi területének része. A mai városképben római, bizánci és különösen velencei hatások keverednek: román stílusú templomok, gótikus és barokk paloták, apró terek és kanyargós sikátorok férnek el a falakon belül.
A Condé Nast Traveler szerzője szerint, ha lehet, Kotort érdemes hajóról megközelíteni. Ahogy az ember beljebb halad az öbölben, előbb a hegyek, a part menti kőházak és Perast palotái tűnnek fel, végül pedig Kotor tornyai és háztetői a hatalmas falak mögött.
Autók helyett sikátorok és apró terek várnak
Az óváros gyalogos terület, ahová a Tengeri kapun keresztül lehet belépni. Odabent szűk kőburkolatú utcák, kis terek, kávézók, templomok és paloták váltják egymást. A főtéren áll a 17. század eleji óratorony, néhány utcával arrébb pedig már jóval csendesebb zugokat lehet találni.
Kotor egyik legfontosabb épülete a Szent Trifun-székesegyház, amelyet 1166-ban szenteltek fel. Belsejében 15. századi aranyozott oltár és 14. századi román-gótikus cibórium is fennmaradt. Az egykori Grgurina-palotában működő Tengerészeti Múzeum pedig arra emlékeztet, milyen fontos szerepet játszott a hajózás a város történetében.
És van egy kevésbé szokványos látványosság is: Kotor híres a macskáiról. Saját macskamúzeuma is van, amelynek bevételeiből a helyi állatok gondozását is támogatják. A montenegrói turisztikai hivatal szerint a macskák mára annyira hozzátartoznak Kotor képéhez, hogy a város egyik jelképévé váltak.
1350 lépcsőért cserébe ilyen kilátást kapsz
Aki nem ijed meg egy komolyabb kaptatótól, felmászhat a város fölött álló Szent János-erődhöz. A Condé Nast Traveler szerint az út körülbelül 1350 lépcsőből áll, és közben érinti a hegyoldalban álló Gyógyító Szűzanya-templomot is. Fentről egyszerre látszik az egész vörös tetős óváros, a kikötő, az öböl és a körülötte magasodó mészkőhegyek.
Aki ennél kényelmesebben szeretne magasra jutni, választhatja a Kotor–Lovćen felvonót is. A kabinos felvonó nagyjából 11 perc alatt több mint 1300 méternyi szintkülönbséget küzd le, a felső állomásról pedig hatalmas panoráma nyílik a Kotori-öbölre és a montenegrói tengerpartra.
Kotor azért nem egészen titkos gyöngyszem
Bármennyire romantikusan hangzik a fallal körülvett adriai kisváros, azt azért nem lehet állítani, hogy Kotor érintetlen lenne a tömegturizmustól. A város fontos tengerjáróhajó-kikötő, nyáron pedig az óváros utcái kifejezetten zsúfoltak lehetnek. A Condé Nast Traveler szerzője is megjegyzi, hogy a hatalmas óceánjárók látványa egyértelművé teszi: a turisták már régen felfedezték Kotort.
A város ettől még nem vált puszta turistadíszletté. A falakon belül helyiek élnek, a piacokon olívaolajat, gyümölcsöt, mézet, sajtot, sonkát és helyi bort árulnak, a sikátorok fölött pedig ugyanúgy ott száradnak a ruhák, mint egy hétköznapi mediterrán kisvárosban.
Talán éppen ez magyarázza, miért született ennyi boldogságról szóló utazói értékelés. Kotorban egyetlen napba beleférhet egy reggeli a városfal tövében, bolyongás a középkori utcákon, egy komoly hegyi séta, friss tengeri hal az öböl mellett, majd naplemente a Lovćen oldalából. Nem tudományos értelemben vett boldogságmérésről van tehát szó, de utazási kedvcsinálónak a 67,9 pontos eredmény meglehetősen hatásos.
Fotó: Getty Images
A videó AI alapú programmal készült.
