Hány hozzád hasonló viharvadász élhet a világban? Mondható ez foglalkozásnak? És ha igen, van egy saját viharvadász közösségetek?
Körülbelül 15 éve csinálom ezt. Amikor elkezdtem, az egész világon talán 15-20-an voltunk, akik rendszeresen kint voltunk a Tornado Alleyben, vagyis a „Tornádófolyosón”. Ez a vidék Texas déli részétől indul, aztán észak felé halad Oklahomán, Kansasen, Nebraskán keresztül, egészen a kanadai határig, majd Kanada egyes részeit is érinti, például Saskatchewant, Albertát és Manitobát.
Szóval kezdetben tényleg csak néhányan csináltuk ezt. De a közösségi médiának és az influenszereknek köszönhetően ma már rengeteg a viharvadász.
Vannak olyan napok Oklahomában vagy Kansasben, amikor több ezer ember van kint. Konkrétan dugók alakulnak ki a tornádók előtt.
Elképesztő. Idáig jutottunk mára. Néhány állam már korlátozni próbálja a viharvadászatot az általa okozott közlekedési dugók miatt.
Hogy ez valódi szakma-e? Én professzionális viharkövetőnek nevezem magam, de nincs olyan hivatalos szervezet, ami azt mondaná: „Te mostantól profi viharkövető vagy.”
Én azért használom a megnevezést, mert 15 éve ez a karrierem. Sok tévéműsorban és dokumentumfilmben szerepeltem, úgyhogy szeretem magam professzionális viharvadásznak nevezni. De nincs ebből diplomám. A világon nagyjából 200 körül lehet azoknak a száma, akik ezt tényleg professzionális szinten, hivatásszerűen csinálják. És hogy van-e viharkövető-közösség? Abszolút. És ez szerintem nagyon klassz.
A viharkövetési szezon csúcsa az Egyesült Államokban április, május és június. De már februárban elkezdődhet, és akár júliusig vagy augusztusig is eltarthat. Csak az év bizonyos időszakaiban vagyunk igazán aktívak. Az otthonom Kanada, de ilyenkor lemegyünk az Egyesült Államokba. Általában kint vagyok valahol egy földúton, a semmi közepén, és egyszer csak feltűnik egy barátom Ausztráliából, aki szintén viharvadász. Lehet, hogy évente csak néhányszor látjuk egymást, de ilyenkor jó dolog a viszontlátás, mert mindannyian imádjuk ezt. Ez határozottan egy közösség.
Ricky Forbes (Forrás: Leéb Ádám)
Konkurenciaharc is van?
Naná! Egyrész tudnod kell olvasni a viharokat, értened kell, mi történik bennük. Másrészt azt is tudnod kell, hogyan kapd el őket kamerával. Vannak tornádók, amelyek órákig tartanak, és rengeteg időd van fotózni és videózni. Mások viszont csak néhány pillanatig, talán egy percig élnek. Ha fotós vagy videós vagy, akkor abban az egy percben kell elkészítened a tökéletes felvételt. Ez iszonyatosan nehéz, mert rengeteg különböző tényező kell figyelembe venned. Sok kockázatot vállalsz, amikor egy tornádó közelében vagy.
Mit gondolsz arról, hogy ami számodra gyönyörű, az valaki más számára akár tragikus és fájdalmas is lehet?
Ez a viharvadászat egyik legnehezebb része. Az általunk követett tornádók körülbelül 50 százaléka lakott területet is érint. Lehet ez egy farm, egy kisebb település, vagy akár egy város széle. Az ilyen felvételeket én soha nem teszem közzé.
Nem azért vagyok kint, hogy szenzációt csináljak abból, hogy valakinek elpusztult a háza, vagy hogy valaki elveszítette egy hozzátartozóját.
Elsősegélynyújtásban és kutató-mentő munkában is képzést kaptunk. Úgyhogy amikor egy tornádó vagy egy vihar lakott területet érint, megállunk és segítünk. De erről sem szoktam mesélni a közösségi médiában, mert amikor odaérünk, letesszük a kamerákat. Olyan emberekkel találkozol, akik életük egyik legrosszabb pillanatát élik át. Az egy dolog, amikor valaki elveszíti az otthonát. De az egyik legrosszabb helyzet, amivel találkoztunk, amikor valaki a gyermekét kereste.
Minden évben találkozunk ilyen helyzetekkel. Én úgy próbálom felfogni, hogy a tornádó akkor is kialakult volna, ha én nem lettem volna ott. Nem azért történt, mert ott voltam. Amikor viszont egy nyílt mező közepén alakul ki, akkor egyszerre félelmetes és lenyűgözően gyönyörű. Egy különleges, annyira földöntúli jelenség.
Ha valaki életében először lát tornádót, mi az az egy dolog, amit semmiképpen ne csináljon?
Kezdjük inkább azzal, amit csinálj: vedd elő a telefonodat és csinálj egy szelfit! És ne állj be egy felüljáró vagy egy híd alá, mert a tornádó elől nem nyújt fedezéket. Ha jön a vihar, el kell hajtani tőle. A tornádók mindenféle irányba mozoghatnak, de legtöbbször észak, kelet vagy északkelet felé haladnak. Ezért a legpraktikusabb déli irányba menekülni előlük. Persze vannak déli irányba haladó tornádók is…
Ha viszont látsz egy tornádót, és biztonságosnak tűnik a helyzet, akkor nyugodtan nézd meg. De ha megijedsz, menekülj el tőle. Ha van olyan épület a közelben, aminek van biztonságos helysége vagy pincéje, keress ott menedéket. De a hidakat és a felüljárókat kerüld, mert tulajdonképpen szélcsatornaként működnek.
És még valami. A filmekben – például a Twistersben – gyakran úgy ábrázolják a tornádókat, hogy összevissza mozognak, ide-oda billegnek, teljesen kiszámíthatatlanul. A valóságban ez általában nem így van. Persze egy kicsit változtathatnak az irányukon, de ha látsz egy tornádót a távolban, mondjuk néhány kilométerre – ami egyébként még mindig nagyon közelinek érződik –, akkor jó eséllyel biztonságos helyen vagy. Kivéve, ha egyenesen feléd tart.
És honnan tudod, hogy feléd tart? Ha látod a tornádót, és úgy tűnik, hogy egyáltalán nem mozdul, akkor valójában lehet, hogy pont feléd közeledik. Ez egy optikai csalódás.
Úgy tűnik, mintha csak egyre nagyobb lenne, pedig azért lesz nagyobb, mert egyre közelebb kerül hozzád.
A klímaváltozás hogyan hat a viharokra?
Nem vagyok tudós, marketingből van diplomám. Szóval a klímaváltozásról alkotott véleményem nagyjából annyit ér, mint bárki másé. Amit viszont a saját tapasztalataimból látok, hogy az éghajlat egyre kiszámíthatatlanabbá válik ahhoz képest, amit korábban tapasztaltunk. A Tornádófolyosó a feljegyzett történelmünk során mindig az Egyesült Államok középső részén húzódott.
Az elmúlt két évben viszont valami megváltozott: a tornádóaktivitás súlypontja keletebbre tolódott, az Egyesült Államok keleti és középső államai felé. Egyre több tornádót látunk például Arkansasban, Missouriban és Tennessee-ben. Tavaly még azt gondoltuk, hogy ez csak valami különös jelenség. De idén is folytatódott a tendencia, úgyhogy egyelőre úgy tűnik, hogy nem egyszeri dologról van szó. És északabbra is egyre több tornádó jelenik meg. Hatalmas tornádókat látunk az Egyesült Államok északi részén, sőt Kanadában is.
Én Saskatchewanból származom.
Egy átlagos évben nagyjából 10–15 tornádót szoktunk látni Saskatchewanban. Idén viszont 70 volt.
A teljes Tornado Alley területén általában körülbelül 1300–1500 tornádót regisztrálnak évente. Tavaly viszont 1750 volt. Az azt megelőző évben pedig 1600. Szóval ez is növekvő tendenciát mutat. Tavaly ráadásul több mint 12 év után először ismét volt EF5-ös tornádónk. Ez szintén elképesztő volt.
Ricky Forbes (Forrás: Leéb Ádám)
Mi a legfurcsább dolog, amit valaha láttál, és a tudomány még nem tudott rá magyarázatot adni?
Azt mondanám, hogy igazából mindent, amit eddig láttam, meg tud magyarázni a tudomány. Viszont voltak olyan alkalmak, amikor láttunk valamit, amiről azt gondoltuk, hogy egyszerűen nem lehetséges. Életem során több mint ötszáz tornádót láttam. A legőrültebb közülük az volt, amikor két tornádó alakult ki egymás mellett, egyszerre. Ez elképesztően ritka jelenség. A történelem során csak néhányszor fordult elő.
Azokat a viharokat, amelyek tornádókat hoznak létre, szupercelláknak nevezzük. A szupercellák pedig akár 15–20 kilométer magasra is felnyúlhatnak. Összehasonlításképpen: egy utasszállító repülőgép nagyjából 10–11 kilométer magasan repül. Szóval ezek óriási viharok. Az általunk látott tornádók ugyan félelmetesek, de ez részben azért van, mert mi nagyon kicsik vagyunk hozzájuk képest. Maga a tornádó általában csak néhány száz méter, nagyjából 600–900 méter magas, miközben az őt létrehozó vihar akár 20 kilométer magas is lehet. Azért mondom ezt, hogy érzékeltessem a léptékeket.
Ahhoz ugyanis, hogy két tornádó egyszerre pörögjön egymás mellett, két egymás melletti szupercella kell: mindkettő önállóan forog a légkörben. Láttunk két, EF4-es erősségű tornádót. Már egyetlen EF4-es tornádó is nagyon ritka – a tornádóknak kevesebb mint egy százaléka éri el ezt az erősséget. Úgyhogy azt gondoltuk, hogy valami olyasmit látunk, amire nincs magyarázat.
Később viszont a tudomány megmutatta, hogy valójában egészen más történt. Az egyik tornádó elkezdett forogni, és valami hasonló történt, mint amikor végighúzod a kezed a vízben, és a víz oldalán kis örvények, kavarodások alakulnak ki. Ugyanez történt a légkörben is. Az egyik örvény már forgott, és a mellette kialakuló áramlás létrehozott egy másikat, amely az ellenkező irányba kezdett forogni. Tulajdonképpen kölcsönösen táplálták egymást. Eleinte megmagyarázhatatlannak gondoltuk a látottakat, de a tudomány mégis szolgált rá magyarázattal.
Említetted, hogy a tornádószezon évente csak néhány hónapig tart. Mivel foglalkozol az év többi részében?
Az április-május-június időszak a legjobb a viharkövetésre, de igazság szerint az Egyesült Államokban egész évben előfordulnak tornádók. Volt már tornádó novemberben, sőt karácsonykor is. Tornádók egész évben kialakulhatnak. Én évente körülbelül négy-hat hónapot töltök viharkövetéssel, elsősorban a főszezon környékén. Ősszel pedig utazom, sok előadást tartok. De a szezonon kívüli időszak nagy része egyszerűen arról szól, hogy utolérjem magam.
Amikor vihart követünk, minden a tornádók körül forog. Van, hogy alig alszunk. Előfordul, hogy Texasban este kilenckor befejezzük a viharkövetést, aztán megnézzük, hogy másnap Dél-Dakotában várható egy újabb komoly vihar. Ehhez egész éjszaka vezetnünk kell. Olykor 15–20 órán keresztül is utazunk, hogy másnap estére odaérjünk a következő viharhoz.
Ez alatt rengeteg felvétel gyűlik össze, és közben soha nincs időnk átnézni őket. Az ősz nagy részét azzal töltöm, hogy ezeket az anyagokat válogatom, megvágom, szerkesztem és elkészítem belőlük a végleges tartalmakat. Ha pedig pihenni mennék, kanadaiként a síelést választom. És ezt is fotózóm és videózom.
Ricky Forbes (Forrás: Leéb Ádám)
Több mint 500 tornádót láttál már. Van még olyasfajta vihar, amiben nem volt részed?
Az egyik egy víztölcsér, vagyis egy víz felett kialakuló tornádó. Ilyenkor a tornádó a víz felett alakul ki, és magával szívja a vizet. Egyszerűen elképesztően néz ki. A másik pedig egy tűztornádó. Az erdő- és bozóttüzek képesek saját időjárási rendszert létrehozni. Ha még soha nem láttál ilyet, egészen elképesztő. Olyan, mint valami rémálomból előlépő jelenség. A forró levegő felemelkedik, fölötte pedig hidegebb levegő van, és ez a két légréteg elképesztő légmozgást tud létrehozni. És egyszer csak ott van egy hatalmas, forgó tűzoszlop, ami tornádóként emelkedik az ég felé.
Sok időt töltök víz közelében, különösen Floridában, ahol sok víztölcsér alakul ki. Emellett rengeteg időt töltöttem erdő- és bozóttüzek közelében is, abban a reményben, hogy sikerül megörökítenem egyet. De 15 év után még mindig nem sikerült.
Nem félsz attól, hogy a mesterséges intelligencia elveszi a munkádat?
Rettegek attól, hogy az AI mit fog csinálni a világgal. Az emberek egyszerűen nem tudják megkülönböztetni az AI által generált tornádófotót a valódi tornádófotótól. És őszintén szólva mostanában már én sem mindig. Az is elképesztő, hogy néha olyan képeket látok, amelyeken mondjuk nyolc tornádó van egyszerre a földön, három szivárvány az égen, a háttérben egy tó, mögötte egy hegy, és még néhány jávorszarvas is. Megnézem a kommenteket, és az emberek azt írják: „Ez fantasztikus!” meg „El sem hiszem, hogy három szivárvány van rajta!”
Nem tudom, hogy az emberek egyszerűen nem tudják, mi a valóságos és mi nem az, vagy csak nem érdekli őket.
Talán egyszerűen csak szórakozni akarunk. És ha valami szórakoztat, akkor nem számít, hogy igaz-e vagy sem. Ez ellen fotósként úgy védekezem, hogy sokkal több videót készítek, mint korábban. És pont az ellenkezőjét csinálom, mint amit egy profi fotóstól várnál: annak ellenére, hogy rengeteg profi kamerám és felszerelésem van, a legjobban teljesítő tartalmaim közül sok a telefonommal készül. Fogom a telefonomat, kicsit remeg a kép, és akár még én is belekerülök a felvételbe.
Tulajdonképpen mindent megpróbálunk csinálni, amit az AI nem csinálna. Az AI például nem fog neked ilyen szándékosan béna, remegős videót készíteni. De ha ilyen felvételt csinálunk, a néző tudja, hogy valódi. A saját arcunkat is beletesszük a videóba, mert jelenleg ez az egyik módja annak, hogy bizonyítsuk: tényleg ott voltunk. És ezért van az, hogy a legnépszerűbb felvételeink közül sok egyszerűen a telefonunkról származik. Ez azért elég szomorú, mert én továbbra is imádom a filmes hatású felvételeket. Azokat, amelyekhez gondosan be kell állítani mindent, hogy minden tökéletesen összeálljon. De most már az AI is képes ilyet csinálni.
Ha egyszer eljutnánk oda, hogy minden egyes tornádót tökéletesen meg tudunk jósolni, hiányozna a kiszámíthatatlansága?
Amikor 15 éve elkezdtem, az a szoftver, amit használtunk a számítógépeinken, havonta több ezer dollárba került. Néha működött, néha nem. És még amikor tökéletesen működött, akkor is rengeteg információ hiányzott. Nagyon sok minden egyszerűen az ösztöneinken múlt. Figyeltük az eget, olvastuk a felhőket, próbáltuk megérezni, mi fog történni. Néha bejött, néha nem. Elképesztő belegondolni, hogy amiért annak idején havonta több ezer dollárt fizettünk, az ma már egy tízdolláros alkalmazás.
Rengeteget fejlődött a technológia. A radarrendszerek ma már meg tudják mutatni, hogy pontosan hol vagyunk, hol van a vihar, honnan érkezett, merre tart, milyen gyorsan mozog. Azt is meg tudják mondani, hogy mekkora jég van a viharban, és azt is, hogy hol csapnak le a villámok. Hihetetlen mennyiségű információ áll rendelkezésünkre.
Tényleg kezdünk eljutni arra a szintre, hogy meg tudjuk mondani, hol fognak kialakulni a nagy viharok.
Azt már meg tudjuk mondani, hogy nagyjából hol alakulnak ki a szupercellák. Azt viszont még nem tudjuk megmondani, hogy lesz-e belőlük ténylegesen tornádó.
Szerintem ezt soha nem fogjuk tudni teljes bizonyossággal megjósolni. És ez nem baj, mert furcsa módon én szeretem, hogy nehéz. A megfelelő úton kell lenned. A megfelelő helyen kell lenned. A megfelelő pillanatban kell odaérned. Annyi különböző változó van, amit figyelembe kell venni ahhoz, hogy a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen legyél.
Mesélnél egy kicsit arról a különleges autóról, amit a tornádók üldözéséhez használsz? És egyáltalán létezik olyan, hogy viharálló autó?
A tornádók az erejüktől függően gyakorlatilag bármit képesek szétszakítani. Acélt is széttépnek, betont is széttörnek. Elképesztő pusztítást tudnak végezni. Szóval egy jármű sem bírná ki közvetlenül ezt az erőt.
A mi kocsink egy Ford F-250-es, tehát egy hatalmas platós teherautó. Nagyon magas, úgyhogy egy kicsit fel is kell ugranom, hogy beszálljak. Nagy kerekei vannak, nagy a futóműve, és kapott egy golyóálló bevonatot is, hogy kibírja a nagyon nagy jeget, illetve az acélt vagy a tornádók által felkapott fadarabokat és egyéb törmeléket. Rengeteg felszerelés van benne.
Ha bekövetkezik a legrosszabb forgatókönyv, és valami nagyon rossz helyzetbe kerülünk, akkor az a cél, hogy a lehető leggyorsabban ki tudjon minket juttatni onnan, és szinte bármin át tudjunk vele menni.
Igazából úgy építettem meg, mint egy felturbózott versenyautót. Ez az esetek 95 százalékában túlzás, mert többnyire csak földutakon vagy autópályán vezetünk vele, szóval olyankor tulajdonképpen csak egy bevásárlóautó. Viszont mi arra az 5 százalékra építettük, amikor esetleg rossz döntést hoztam, és egy veszélyes helyzetben találjuk magunkat, ahol életek forognak kockán. Ilyenkor hiszem azt, hogy ez a teherautó ki tud minket hozni onnan.
De léteznek egészen elképesztő járművek. Az egyiknek Dominator a neve, a másiknak TIV. Ezek acélpáncéllal borított, egyedileg átalakított járművek, amelyek konkrétan odaállnak egy tornádó elé. Hidraulikával le tudják engedni magukat, tüskék vannak rajtuk, és az a céljuk, hogy behatoljanak a tornádó belsejébe. És minden évben néhányszor sikerül is nekik. Tényleg teljesen őrültek. Mi úgy döntöttünk, hogy nem ebbe az irányba megyünk. Inkább a versenyteherautó-szerű megoldást választottuk.
Ricky Forbes (Forrás: Leéb Ádám)
Volt olyan pillanat, amikor arra gondoltál, hogy abbahagyod?
A viharkövetés második évében történt. Belekerültünk egy tornádóba. Több mint négy kilométer széles volt a talajszinten. Csak hogy legyen viszonyítási alapod: azokon a területeken, ahol általában üldözzük őket, egy tornádó lehet fél vagy egy kilométer széles is, ami már önmagában hatalmas. Ez viszont négy kilométer széles volt. Amikor a tornádó elkezdett kiszélesedni, egyszerűen nem tudtunk elég gyorsan elmenekülni előle. Így belekerültünk.
Alig egy percig voltunk benne, de egy örökkévalóságnak tűnt. A házak kezdtek szétszakadni körülöttünk, és már tűzoltóautókat, járműveket is elkezdett beszippantani mellettünk. És tényleg azt hittem, hogy ennyi volt. Az összes viharvadászatom közül ez volt az a pillanat, amikor tényleg azt hittem, hogy meg fogok halni. És soha nem felejtem el, hogy utána azt mondtam: ennyi. Abbahagyom.
Akkor körülbelül másfél éve csináltam. Nagyon szerettem, de egyszerűen nem ért annyit, hogy belehaljak. Visszamentem a rendes munkámhoz otthon. Kanadában bányákban, fúrótornyokon dolgoztam. Aztán néhány héttel később felhívott minket egy kanadai produkciós cég. Látták a felvételeinket. A hírekben is bemutatták őket, mert benne voltunk a tornádóban. Meglátták a videóinkat, és megkérdezték, hogy lenne-e kedvünk egy tévéműsort készíteni a viharvadászatról. Akkor 25 éves voltam, és soha nem álmodtam arról, hogy tévében szerepeljek vagy hivatásos viharkövető legyek. De még mindig jobb volt, mint a bányában dolgozni.
Előfordult, hogy komolyan megsérültél viharvadászat közben?
Talált már el baseball-labda méretű jég, lett néhány zúzódás a testemen. Egyszer volt velem egy operatőr is a hátsó ülésen. Egy körülbelül grapefruit méretű jégdarab csapódott a teherautónak. Betörte a hátsó ablakot, aztán eltalálta őt a bordáinál, és eltört egy bordája. De nagyjából ez volt a legrosszabb, ami a csapatunkkal történt.
Viharvadászok azonban minden évben halnak meg, ezért attól, hogy nekünk eddig szerencsénk volt, nem szabad könnyelműen kezelni a témát. Kimegyünk oda, és tudjuk, mivel állunk szemben. Olyan, mintha bemennél egy medve ketrecébe. A medve megölhet. És ha ezt nem tudod, az elég nagy baj.
A feleséged szokott olyasmit mondani neked, hogy „Talán ideje lenne abbahagyni. Tizenöt év már elég”?
Nehéz, hogy ennyit vagyok távol otthonról, ő pedig aggódik miattam. De ettől még támogat engem. Tudja, hogy a viharkövetés soha nem érződött munkának számomra. Még tizenöt év után is alig várom, hogy lássam a következő tornádómat. Ahogy ez az egész összeáll… és nem csak maga a tornádó. Hanem ahogy különböző, elképesztően látványos formációkat hoz létre az égen, vagy amikor meglátod a villámokat. Ezek a viharok tényleg olyanok, mintha élnének.
Azokban a pillanatokban, amikor ott állsz egy nyílt mező közepén, és nézed ezt a gyönyörű vihart, mintha megszűnne körülötted az élet minden más része. Nem gondolsz semmi másra.
Imádom a természetet, imádok a szabadban lenni. Van ebben valami nagyon spirituális. Érzed a hátad mögött a szelet, hallod, ahogy a mező zizeg a szélben, közben pedig a vihar egyre lejjebb ereszkedik. Őrület, de a viharok mozgása valójában nagyon hasonlít az óceán mozgására.
Ha valaha voltál már a tengerben, és egy hullám átcsapott feletted, vagy láttál már olyan felvételt, ami megmutatja, hogyan mozog egy hullám, akkor nagyjából ilyesmit látsz, amikor egy vihar alatt állsz. Az ég szinte forr és hömpölyög fölötted, folyamatosan mozog. És amikor a vihar igazán felkavarodik, hatalmas felhőkarok kezdenek lefelé nyúlni és végigsöpörni az égen. Amikor ott állsz, és ez a felhő elér téged, szinte olyan érzés, mintha maga a felhő érne hozzád. Elképesztően klassz.
A feleségem tudja, hogy mennyire szeretem ezt. Erre születtem. Szóval támogat benne. Próbált már velem jönni, de nem szereti, hogy mennyit utazunk. Amikor vihart követünk, általában napi 12–20 órát vezetek. Folyamatosan úton vagyunk: vagy próbálunk pozícióba kerülni, vagy magát a vihart követjük, vagy éppen a következő tornádó felé utazunk. Én viszont imádok autózni, imádom a road tripeket. Egész Kanadát és az Egyesült Államokat bejárjuk. Ha a viharszezon elején azt mondanám a feleségemnek:
„Figyelj, tudod mit? Beülünk a kocsiba, és a következő hat hónapban körbeutazzuk az Egyesült Államokat a haverjaimmal.” …akkor ennek valószínűleg nem örülne. De mivel azt mondom, hogy vihart követek, teljesen rendben van a dolog. Így aztán a haverjaimmal lóghatok, és láthatom a gyönyörű tájakat, miközben valami egészen klasszat csinálunk.
Ricky Forbes a Brain Bar egyik előadójaként tartózkodott Budapesten. Az interjú egy kerekasztal-beszélgetés formájában készült.
