Volker Schlöndorff német filmrendező beszél a film eredetéről, és arról, miért is akarta elmesélni ezt a történetet.
Milyen történelmi forrásokat dolgozott fel a film készítése során?
Volker Schlöndorff: Ahogy azt bizonyára Ön is tudja, a film középpontjában álló találkozóra ténylegesen sosem került sor, ezért archívumok sincsenek róla.
Azonban való igaz, hogy Nordling konzul és Choltitz tábornok az augusztus 24-ét megelőző tíz napban több ízben is találkozott egymással a Meurice-palotában és a Kommandantur irodájában, hogy fogolycseréről tárgyaljanak. Emellett augusztus 20. és 24. között fegyverszünetet is kötöttek, hogy a németek át tudjanak vonulni Párizson anélkül, hogy csapdába esnének, az ellenállás pedig összegyűjthesse erejét.
Létezik emellett két történelmi dokumentum, méghozzá Raoul Nordling és von Choltitz tábornok ötvenes években megjelent önéletrajza, amelyekben szó esik Párizs szépségéről és a város közelgő pusztulásának veszélyéről folytatott eszmecseréjükről.
Ezenkívül a Párizs felszabadításának történetéről szóló szakirodalomban is számos dokumentumot találunk a fegyverszünetekről és a fogolycserékről.
Miként dolgozta össze a történelmi valóságot és a fikciós művet?
V. S.: Amikor efféle szituációt találunk ki, először is meg kell találnunk a narratív perspektívát, azaz tudnunk kell, ki meséli nekünk ezt a történetet, és miért meséli el. Azt akarom, hogy mindenki megértse, hogy ez egy valós történelmi háttéren alapuló, de kitalált történet.
A két férfi tényleg ismerte egymást, és tényleg megvitatták Párizs sorsát. Emellett állítólag létezett egy ajánlat: a német tábornok kapott egy levelet, a választ pedig Raoul Nordling fivére továbbította. Ez is valós esemény volt. Cyril Gely színdarabjához képest mindössze annyi szabadságot engedtünk meg magunknak, hogy elképzeltük a német tábornok lelkiállapotát az adott pillanatban, valamint magát a cselekményt. A dupla falú szoba, a titkos lépcső, melyen III. Napóleon bejuthatott a palotába, viszont mind csupán a képzelet szüleménye. De ezek segítségével kreálhattunk egységet időben és térben, így növelhettük a feszültséget.
Mi motiválta a film megrendezésében?
V. S.: A hajnali tenger című filmemben már korábban is foglalkoztam a német megszállással. A Guy Môquet-ról szóló filmben Jean-Pierre Damoussin szájából hangoznak el ezek a szavak: “A parancsok helyett inkább a lelkiismeretére kellene hallgatnia.” Az már csak a kíváncsiságon múlik, ráérzünk-e, hogyan viselkedik az ember az ilyen szélsőséges helyzetekben.
És persze ott vannak a következmények is. Milyen lett volna az élet a háború utáni Európában, ha von Choltitz követi Hitler utasításait? Bizonyára ellehetetlenült volna a de Gaulle és Adenauer közötti kibékülés, s a francia–német barátság sosem alakult volna ki. Nemcsak újabb emlékművek, hanem több százezer ember pusztult volna el. Nem hinném, hogy a mai értelemben vett Európa létrejöhetett volna.
(Az interjú eredeti, teljes szövege megtalálható a www.diplomatie-lefilm.com oldalon)
Dietrich von Choltitz
Choltitz Dietrich 1894-ben született a sziléziai Łąka Prudnickában (németül: Gräflich Wiese), katonacsaládba. A drezdai kadétiskolában kap kiképzést, majd a 107. gyalogezred kötelékében vesz részt az első világháborúban. A háború végeztével hadnagyi rangot szerez. A második világháború alatt a lengyelországi és franciaországi hadjáratokon jeleskedik, ám Szevasztopol lerombolásánál tűnik ki igazán. Nem vesz részt a 1944. július 20-ai, Hitler elleni merényletben, ezért érdemesnek találják, hogy ő irányítsa a német csapatokat Párizsban. Parancsnoki minőségben Choltitz tárgyal a fegyverszünetről az ellenállással, és 1944. augusztus 25-én megadja magát Leclerc tábornok csapatainak. Egy ideig Angliában raboskodik, 1947-ben engedik szabadon. 1966-ban hal meg Baden-Badenban. 1950-ben A katona a katonák között címmel jelenteti meg emlékiratait.
Raoul Nordling
Raoul Nordling Párizsban született 1881-ben, svéd apa és francia anya gyermekeként. A Jansonde-Sailly-i középiskola elvégzése után belép apja vállalkozásába, s ezzel párhuzamosan diplomáciai karrierbe is fog: 1926-ban követi apját a párizsi svéd konzuli poszton. Mivel Svédország a második világháború alatt semleges marad, Nordlingnak fontos közvetítői szerep jut a németek és a szövetséges erők között. E célból 1944 májusában Stockholmba utazik, hogy Gusztáv királlyal kidolgozzanak egy közvetítési tervet, ám ez sosem valósul meg. Viszont éppen a francia ellenállás és Choltitz közötti tárgyalásokon csillogtatja meg igazán diplomáciai képességeit: először több mint 3000 politikai fogoly szabadon bocsátásáért fáradozik, majd azért tárgyal, hogy a fővárost minél kevesebb rombolás érje. Amikor 1951-ben visszavonul főkonzuli posztjáról, a Becsületrend Nagykeresztjével tüntetik ki. Párizs városa 1958-ban Arany Medált adományoz neki és díszpolgárává teszi. 1962. október 1-jén, Párizsban éri a halál. 1945-ben írt emlékiratait csupán 2002-ben teszik közzé Párizs megmentése – A svéd konzul emlékiratai (1905–1944) címmel.
Megszállás és felszabadulás
A Raoul Nordling és Dietrich von Choltitz között folyó tárgyalásnak különleges hátteret ad Párizs felszabadítása 1944 augusztusának végén. Ez az esemény azonban nemcsak díszletként szolgál párbeszédük mellé, hanem vitájuk legfontosabb tétje is.
Amikor Hitler utasítására 1944. augusztus 7-én elvállalja a Párizsban állomásozó német csapatok vezetését, Dietrich von Choltitz, akit nemrégiben ért súlyos csapás Normandiában, tökéletesen tudatában van a rá váró feladat súlyának. Júliusban képtelennek bizonyult megfékezni az Angliából partra szálló szövetséges csapatok előrenyomulását. Ennek ellenére nem véletlen, hogy őt választják erre az utolsó esélyt jelentő, veszélyes küldetésre: ugyanis ő az egyik utolsó német tábornok, aki hűséges maradt a Führerhez. Emellett rengeteg tapasztalatra tett szert a városi hadviselés terén is: az 1942 júniusi ostrom alatti ténykedése, mely végül az ukrajnai Szevasztopol városának megsemmisítéséhez vezetett, a Wehrmacht legfelsőbb köreiben is elismerést váltott ki. A film során von Choltitz több alkalommal is utalást tesz a harctéren szerzett tapasztalataira, és arra, milyen hatással vannak ezek jelenlegi tevékenységére. Párizsba érkezve von Choltitz egy forrongó várost talál, egyre gyakoribbak az összecsapások a megszálló és az ellenálló csapatok között. Az ellenállás ekkoriban kezdi szervezni a népfelkelést, melynek célja, hogy visszavegye a főváros irányítását a németektől. A Rol-Tanguy által vezetett felkelőknek 20 000 fős német helyőrséggel kell szembeszállniuk. De mivel a német katonák rosszul felszereltek, fásultak, sok esetben nagyon fiatalok, a náci vereség ettől fogva elkerülhetetlennek tűnik. A közelgő felkelés mellett Leclerc tábornok második páncélos hadosztályának előretörése sem hagy kétséget a csata kimenetelét illetően, hiszen nap mint nap egyre közelít a főváros déli vonalához. Ilyen körülmények között Choltitz úgymond sarokba szorítva kénytelen tárgyalásokat kezdeményezni, s Nordlingban hasznos közvetítőre talál.
A Garnier Operaház
A francia főváros elpusztításának tervében, melyet Az utolsó éjszaka Párizsban című film von Choltitznak tulajdonít, az egyik elsődleges célpont az Operaház volt. Persze nem a nemlétező stratégiai értéke, hanem inkább erőteljes szimbolikus szerepe miatt. Az épület kifejezetten népszerűnek számít világszerte, különösképpen Németországban: ez volt az első műemlék, melyet Hitler 1940-ben, első párizsi tartózkodása alatt meglátogatott. Az Operaház kulisszái mögött született meg az ellenállás melegágya is: néhány technikus, zenész és énekes rendkívül aktívnak bizonyuló hálózatot épített ki itt.
Az Hôtel Meurice
1940 szeptemberében a híres fővárosi palota, a rue de Rivoli 228. szám alatti Hôtel Meurice lett a német haderő párizsi főhadiszállása. 1944 augusztusában Dietrich von Choltitz ugyancsak itt rendezi be rezidenciáját.
A “Nagy Párizs” hadművelet során ebből a palotából irányítja a német csapatokat – ráadásul nem kis nehézségek árán, a telefonos kapcsolat ugyanis gyakran akadozik. A Meurice-palota egyfajta színarany bunkerré válik, melynek mélyén von Choltitz lassanként ráébred arra, mennyire elszigetelt és tehetetlen. Nordlinggal való találkozásainak is ez az épület a színhelye.
A Palais-Bourbon
A Meurice-palotától csak pár percre, a Szajna túlpartján található a Nemzetgyűlés székhelye. Az épület lakatlan, amióta Pétain marsall feloszlatta a parlamentet. A németek itt rendezik be hadbíróságukat, a homlokzatra pedig 1941-ben hatalmas transzparenst feszítenek ki, mely azt hangoztatja: “Németország minden fronton győzedelmeskedik”.
Az utolsó éjszaka Párizsban szerint a Nemzetgyűlés épületének alagsorában található az épületek lerombolását felügyelő állomás.
Magyarországon premier előtt, a Mozinet-filmnapokon látható a film, a Művész moziban jövő héten szombaton és vasárnap (aug. 23–24.) 19 órakor.
A vasárnapi vetítés után Ungváry Krisztián tart majd előadást.
A filmet augusztus 28-tól láthatjuk a mozikban.
