A kis muntyák már kéthetes, szülei két németországi állatkertből érkeztek a Szegedi Vadasparkba. Erdei kifutójuk elég sűrű és tágas ahhoz, hogy biztonságban érezzék magukat. A főként hajnalban és szürkületkor aktív szarvasfélék kicsinyüket napközben elrejtik, a borjú nem követi az anyját, de ahogy cseperedik, egyre többet sürög mellette.
A szarvasfélék ősi ágához tartozó muntyákok Kína és Tajvan szubtrópusi esőerdőiben, folyókhoz, vízfolyásokhoz közeli erdős területein őshonosak. Gyümölcsökkel, magvakkal, gombákkal, rovarokkal táplálkoznak, ritkán ráfanyalodnak a dögökre is.
Más szarvasfajokhoz képest kisebbek, a kifejlett állatok testsúlya 11-28 kilogramm. A hímek kisméretű agancsot növesztenek. És aztán persze kemény harcot vívnak egymással a nőstényekért.
A muntyákszarvasokat angolul barking deernek, vagyis ugató szarvasnak nevezik. A hím mélyebb zümmögésszerű, a nőstény pedig szűkölésre hasonító hangot ad ki, innen az elnevezés.
Az állatok egész évben szaporodhatnak, a nőstények hét hónapos vemhesség után hozzák világra kicsinyeiket. A kicsik rendkívül gyorsan fejlődnek, anyjuk mindössze 2-3 hónapos korukig neveli őket, fél évesen már önálló életet élnek.
A Szegedi Vadasparkban ő az első kínai muntyákszarvasutód, ezért is különösen örömteli a családi szaporulat.
