Galambocskám, drága barátnőm, drága barátom – így szólították egymást levelezésükben a gazdag arisztokrata hölgy és a zeneszerző, Csajkovszkij. Érzelmektől fűtött sorokat olvashatunk, bár viszonyuk plátói maradt, és egyszer csak mintha késsel vágták volna el. Egyes feltételezések szerint az özvegy vagyona megcsappant, talán tudomására jutott az is, hogy a komponista homoszexuális. Ez pedig az 1800-as évek végén az úgynevezett felsőbb körökből való kiutasítással járt.
Amíg a kapcsolat tartott, az asszony támogatása révén Csajkovszkij anyagi biztonságban alkothatta meg remekműveit, például az Anyegint, a IV. szimfóniát, a Vonósszerenádot.
Nagyezsda von Meck mecénási hajlandóságát az ifjú Claude Debussy is élvezte mint a hölgy gyermekeinek tanára, házi zongoristája, akinek a családi koncerteken főként Csajkovszkij műveit kellett megszólaltatnia. A francia zeneszerző sosem tagadta, hogy fiatalon Csajkovszkij munkássága, de a korabeli orosz zene más szerzői –Borogyin, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov – hatottak rá.
A Kodály Vonósnégyes olyan koncertprogramot állított össze a Budapesti Tavaszi Fesztiválra (április 5., Pesti Vigadó), amelyen orosz művek szerepelnek. A koncertprogram érdekessége, hogy a legkorábbi darab a „legfiatalabb” szerzőtől, Rachmaninovtól származik, s hogy a hangversenyt nyitó Debussy-mű és a Csajkovszkij-darab premierjét mindössze egy év választja el egymástól. A koncert végén felhangzó Csajkovszkij-mű, a Firenzei emlék azt a boldog periódust idézi, amikor Von Meck és az orosz zeneszerző egymás közelében lakott.