Nem vagyok a böhöm SUV-k nagy rajongója, mivel az ebbe a kategóriába tartozó autók – hagyjuk most a sztereotípiákat, a kopasz, aranyláncos vállalkozókról és a többiről – rémisztően fantáziátlanok. Bizonyos modellek esetében egyenesen nem értem, hogy miért lapátolja valaki önként és dalolva egy kisebb lakás árát a kereskedő számlájára, hogy aztán egy unalmas nagy dobozban parkolhasson kedvére a kerekesszékeseknek fenntartott helyekre – lehetőleg keresztbe, természetesen.
A Nissan Qashqai azonban távolról sem tartozott ebbe a kategóriába. Már első látásra nagyon megtetszett, amikor 2006-os bemutatóját követően először megjelent a magyar utakon. Sokaknak nem tetszett, de valamiért nálam nagyon betalált a visszafogott formavilága, amellyel kicsit sem akart hivalkodni a forgalomban. Oké, beismerem, a 2004-es Genfi Autószalonon bemutatott koncepcióváltozata sem volt rossz, igaz, az jóval futurisztikusabbra sikerült, mint a később kereskedelmi forgalomba került első verzió. Ez utóbbi nagyjából olyasmit sugallt, legalábbis nekem, hogy ebben az autóban kényelmesen el lehet férni, és bár a Párizs-Dakart megszégyenítő terepezésre valószínűleg csak mérsékelten alkalmas, de bizonyára nem jön zavarba egy-egy járdaszegélytől, fekvőrendőrtől, hogy a magyar utak már-már világhírű tengelytörő kátyúit ne is említsük.
A Nissan Qashqai koncepció-változata a 2004-es genfi autószalonon (Fotó: Wikipedia)
Az első modellel végül nem tudtam közelebbről megismerkedni, nemrég azonban beülhettem a 2018-as változatba, amelyet egy prágai családi kirándulás alkalmával próbálhattunk ki, ezért is a képeken látható cseh rendszám.
Rögtön feltűnt, hogy a Qashqai külseje alaposan megváltozott az első szériához képest. Eleinte annyira nem is tetszett, egy picit több lett rajta a króm és egy picit gömbölydedebb lett az előd kedvesen bumfordi, enyhén szögletes arculatához képest. Érthető az átalakulás, ma már a legtöbb gyártó igyekszik egységesíteni a járműveit, a városi szaladgálós kisautótól a prémium kategóriás négykerekűig. A Nissannál sincs ez másképp, a Qashqai hűtőrácsán ugyanúgy megjelent a jellegzetes, bumerángnak nevezett krómcsík, mint a japán gyártó második generációs elektromos autóján a LEAF-en. Ettől függetlenül, azért nem nehéz megszokni az új változatot sem, főleg a reklámokból ismert, a márkakereskedő egyik munkatársa által viccesen „marketingkéknek” nevezett szín láttán.
A „marketingkék” nagyon jól áll a Nissan Qashqainak (Fotó: Nissan.hu/Facebook)
A vagány könnyűfém felni kétségkívül jól néz ki, ám kissé érzékeny a külső behatásokra – például egy túl közelről vett járdaszegélyre – így nem nehéz egy-két csúnya karcot, lepattogzást elhelyezni rajta, de hát, ugye, figyeljen az ember, ha már ilyen szép autóval közlekedik, ebben szerencsére a fedélzeti elektronika sokat segít, de erről majd kicsit később.
Fényben úszó bálterem a Qashqai belseje
Az első kellemes meglepetés akkor fogadott, amikor beülve konstatáltam, hogy az autó teteje szinte teljes egészében üveg, óriási élmény így autózni, bár persze gondolom, ez a tesztautókra jellemző full extrás felszereltséghez tartozó különlegesség.
A második pedig az, hogy a Qashqai rendkívül tágas, négy felnőtt emberrel is kényelmes volt a több száz kilométeres út, még a Brno-Prága közti, az M7-es múltját idéző veserázó autópályán is. Amikor pedig azt mondom, hogy négy felnőttnek is kényelmes, az én esetemben komoly fegyvertény, mivel a legtöbb autóban csak úgy férek el, ha kattanásig hátratolom a sofőrülést, olyankor pedig még egy gyerek se nagyon fér el mögöttem.
A Nissan Qashqai belterében minőségi anyagokkal fogunk találkozni (Fotó: Wikipedia)
A műszerfal űrhajót idéz, de még az áttekinthetőség határán belül maradva, az érintőképernyős középkonzolról vezérelhető a navigáció és a multimédia, illetve itt jelenik meg a tolató-, valamint a két visszapillantó aljába épített kamerák képe. Ez utóbbi nagyon viccesen, picike csalással, de úgy jeleníti meg a járművet, mintha egy személyi drón lebegne a fejünk felett. A tolatóradarokkal kiegészítve viszont röhejesen egyszerűvé teszi a szűk parkolóhelyek elfoglalását, pedig a Qashqai városi kisautónak igazán nem nevezhető. A beltérben használt anyagok jó minőségűek, az illesztések passzentosak, érződik, hogy prémium autóval van dolgunk. Egyedül a kormányon lévő, ezüstözött gombokat gondolták túl egy picit, a billenőkapcsolók létjogosultságát nem is nagyon értettem ezen a felületen. Cserébe a kormány fogása tökéletes, a Nissannál szerencsére rájöttek, hogy ha nem sodrófából hajlítják a kormányt, mint annyi mai autóban, hanem egy picit vékonyítanak rajta, sokkal kényelmesebben és biztonságosabban lehet fogni, ami főleg hosszú távon nagy előny, de városban sem bántam, hogy nem egy malomkövet kell tekergetnem. Az ülések kényelmesen, de határozottan tartják az ember hátát, így a prágai érkezést követően sem elgémberedve szálltunk ki a kocsiból.
A kissé emelt futóműnek köszönhetően a kisebb bukkanókat meg sem érezni (Fotó: Andersen Dávid)
Egyedül a navigációval gyűlt meg picit a bajunk, szegényke ugyanis nem mindig találta meg a megfelelő lehajtót, illetve megtalálta, csak éppen akkor, amikor a képernyőn látható jelzésnek engedelmeskedve egy kijárattal előbb hajtottunk ki egy-egy körforgalomból. Ezen a ponton fel is merült, hogy az autógyártók miért szórakoznak még a saját navi fejlesztgetésével, miért nem teszik bele a Google Maps valamelyik verzióját és tudják le ennyivel a dolgot.
A navigációnál lényegesen okosabbak viszont a Nissan intelligens vezetési rendszerei, amelyeket már a LEAF-ben is volt alkalmam kipróbálni. A sávtartó asszisztens időben szól és még a kormányzásba is besegít, ha esetleg picit lazán vennénk az ívet, az intelligens vészfékezési rendszer pedig először csak diszkréten jelez a sebesség- és a fordulatszám mérő közé épített kijelzőn, hogy a követési távolságra ügyeljünk, ha pedig ez nem hatná meg a sofőrt, még a lassításba is be tud segíteni. Ez utóbbit nem próbáltuk ki, de már annyi is elég volt, hogy megjelent a monitoron az előttünk lévő autót ábrázoló ikon, ennyiből már egyértelmű volt, hogy picit lassítani kellene.
A Nissan Qashqai orráról is visszaköszön a márka mostani modelljeire jellemző „bumeráng” (Fotó: Andersen Dávid)
A Tekna felszereltségi szinthez járó BOSE hangcucc szuperül szól és még nagyobb hangerőnél sem torzít, a telefonbeszélgetéseket is tökéletes minőségben lehet lebonyolítani a Bluetooth-kihangosítónak köszönhetően, a beépített USB-csatlakozó segítségével pedig a telefonjainkat is folyamatosan lehetett tölteni, ha épp szükség volt rá.
A csomagtartó alaphelyzetben sem kicsi, bár négy felnőttnek – és a Prágából kötelezően beszerzendő ajándékoknak, úgy is, mint legalább egy láda cseh sör – épp, hogy elég volt a tér, ám ha a Qashqai hátsó üléseit lehajtjuk, kis túlzással egy otthonos kis garzonlakással megegyező méretű csomagteret varázsolhatunk az első két ülés mögé, aminél a hátsó támlák hátoldalának lapos kiképzése segíti, hogy akár nagyobb tárgyakat is könnyedén bepakolhassunk.
A látványos felnik szépek, de sérülékenyek (Fotó: Andersen Dávid
Az 1,6-os, 130 lóerős dCI motor nyugodt, de magabiztos vezetést tesz lehetővé, értelemszerűen, egy ilyen méretű autónál senki ne számítson aszfaltszaggatásra, de pont eléggé gyorsul ahhoz, hogy ne legyen izzasztó élethalál-harc egy előzés, cserébe magasabb tempónál is hihetetlenül csendes, amiről valószínűleg az utastér kiváló szigetelése is tehet. A fogyasztása pedig egészen barátságos, a prágai túrával együtt, némi városi használattal kiegészítve 7 liter környékére jött ki az üzemanyag-igény 100 kilométerre, ezzel bőven együtt lehet élni egy SUV esetében.
Végezetül beszéljünk az árakról is, elvégre bizonyára erre is kíváncsi, aki autótesztet olvasgat. A kezdő listaár valamivel több mint 6,3 millió forint körül alakul, ehhez jönnek a különféle felszereltségi csomagok és opciósan választható extrák. A legfelső szegmenst képviselő Tekna felszereltségért picivel több mint 9 milliót kell fizetni, amit még pár százezerrel fel lehet tornázni, ha nagyon akarjuk, de a Nissan tényleg sok mindent belerak még a Teknánál szerényebb N-Connecta, Acenta és Visia csomagokba is. Utóbbit például akár kevesebb mint másfél milliós önerővel, havi 54 600 forintos törlesztőért elvihetjük, ami egy ekkora és ilyen minőségű családi autónál tényleg nem rossz ajánlat.
