Szent Bálintot, vagyis Valentint a szerelmesek védőszentjeként ismerjük. Február 14-e, a szerelem ünnepe egyre elterjedtebb, a világ számos országában ajándékozzák meg egymást a párok ilyenkor. A szerelmes köszöntések eredetét egészen a 14. századig vezetik vissza. Szent Bálint, Terni püspöke akkor vált a jegyesek és házasok védőszentjévé.
A monda szerint mielőtt keresztény hite miatt kivégezték Bálintot, ő a börtönőrével jót tett: börtönőre vak leányának visszaadta a látását. Kivégzése előtt pedig búcsúüzenetet küldött a lánynak, amire ezt írta: “A Te Bálintod.” A püspök bűne a legenda szerint az volt, hogy a szerelmeseket megeskette.
Lakatokkal, virágokkal
A szerelmesek megajándékozása nemcsak Európában lett divat. Amerikában szinte iparág épült a napot körülvevő szokások kiszolgálására. Kínában a Csihszi fesztivált nevezhetnénk Valentin-napnak. Ilyenkor az egyedülálló lányok, nők azért imádkoznak, hogy megtalálják életük párját. Az ünnepnapon leginkább gyümölcsöket esznek, és éjjel az égboltban gyönyörködnek. A férfiak ilyenkor virággal üzennek választottjuknak.
Míg a franciák állítólag ezen a napon nem veszik olyan komolyan a házastársi hűségfogadalmat, Olaszországban lakatokat akasztanak a hidakra, kapukra, ezzel is erősítve a szerelmet és az összetartozást.
Finnországban ez a nap nem a szerelmeseké, hanem a barátok köszöntik egymást üdvözlőkártyákkal. Japánban a Valentin-nap elsősorban a nemek szerepcseréjével jár. Az év többi részéhez képest ilyenkor felbátorodnak a nők és maguk ajándékozzák meg a szerelmüket vagy a kiszemeltjüket. Norvégiában névtelen szerelmes üzeneteket írnak a szerelmesek, míg Brazíliában nyáron tartják az ünnepet. Magyarországon a rendszerváltás óta nő a Valentin-nap népszerűsége.
