Ezekben a készítményekben fellelhető a rozmaring, a citrom, a rózsa, a levendula, a szegfűszeg és a mustármag is. Az illatos vizek a 17. század elején váltak rendkívül népszerűvé. Rosszullét ellen vagy stimulációs szerként alkalmazták őket – XV. Ludwig naponta más illattal permetezte magát, és ebben az udvarnak is követnie kellett, vagyis az uralkodó napról napra meghatározta az udvar “szagát”.
A 19. Században megtiltották a fiatal nőknek a parfümök használatát. Hosszú ideig gondolni sem lehetett arra, hogy a parfümöt közvetlenül a bőrön viseljék. A zsebkendőre cseppentett néhány csepp kölni vagy egy báli csokron kívül semmi sem volt megengedett. A század végén aztán minden megváltozott, a társadalom hölgytagjai is felfedezték a parfümöt, mint a csábítás kellékét.
A modern tudományos kutatásoknak köszönhetően ma sokkal többet tudunk az illatok testre, lélekre, szellemre gyakorolt hatásáról, mint korábban. Ezt a kutatást aromakológiának hívják, amely azt vizsgálja, hogyan lehet az illatok segítségével kellemesebbé tenni az életet.