Konfuciusz szerint, Kr. e. 2640-ben történt. Egy kínai hercegnő, név szerint, Xi Ling Shi, kertjének teraszán üldögélve arra lett figyelmes, hogy az orra előtt egy hosszú, fényes ezüstszál kígyózik lefelé, éppen bele a porcelán teáscsészéjébe. A kiváncsi természetű Xi Ling Shi tekintetével követte az ezüstszálat, s a felette lévő eperfa lombjai között meg is találta a szálhoz tartozó állatkát: egy apró selyemhernyót. A hercegnő óvatosan legombolyította a begubódzott selyemhernyóról a szálakat … és nagyon meglepődött, mert még soha nem látott ennyire vékony és finom tapintású anyagot, melyből még aznap egy keszkenőt készített. E történelmi pillanat alighanem a selyem világhódító útjának kezdete volt, de a selyem készítésének titkát a kínaiak hosszú évszázadokon át – mintegy a következő 3000 évre – gondosan megőrizték. Kínán kívül csak az i. sz. 6. század közepén voltak képesek selymet előállítani.
 |
A selyemhernyó tenyésztésének az alapja az eperfa, csak az eperfán él meg a hernyó. A hernyó kb. 30 napig fejlődik és bebábozodáskor kb. 3000 m hosszú selyemszálat fon. A selyemszál anyaga a fibroin, amely fehérje láncokból áll. A tenyésztők a bábokat megölik, a ragasztóanyagot feloldják, megkeresik a gubó kezdőszálát és legombolyítják a gubót. A selyem legfontosabb jellemzője a selymes fény, finomság és a kellemes tapintás. Rugalmassága kiváló, ezért nem gyűrődik. A dezodorok, a parfümök színváltozást idézhetnek elő, ebből is látszik, hogy a selyem nemes anyag. A selyem összenyomásakor olyan roppanást hallunk, mintha frissen hullott hóra lépnénk.
 |
De vissza a történelemhez! A Kr. e. 3. században – a Han-dinasztia idején – a kínai selyemgyárak úgy döntöttek, hogy kereskedni kezdenek Ázsiával, valamint a tengeren keresztül Japánnal: ebből született a híres Selyem-út. Európában először a rómaiak láttak selymet. A selyem a rómaiak kedvelt és keresett importcikkévé vált, bár halvány fogalmuk sem volt annak valódi eredetéről.
 |
Kr. u. 552-ben Jusztiniánusz császár szerzeteseket küldött Belső-Ázsiába, akik – missziós útjukat befejezvén – két selyemhernyó gubót hoztak a császárnak Bizáncba. (Alighanem ez volt az első ismertté vált ipari kémkedés.) Ettől kezdve a selyemhernyótenyésztés rohamosan terjedt el Kis-Ázsiában és Görögországban. A VII. Században az arabok leigázták a perzsákat, és megszerezték a féltve őrzött selyemkészítés titkát is, mely hozzájárult ahhoz, hogy az általuk meghódított területeken – Afrikában, Sziciliában és Spanyolországban – a selyem használata pedig soha nem látott virágzásnak indult. A selyem titka végleg elhagyta Kínát.
Játssz és nyerj Dove csomagot!
A játék >
Az oldalt a Dove támogatja
