A fognyaki érzékenységrõl

Szabadon álló, érzékeny fogak

Fognyaki érzékenység esetén a fognyak felszíne – amit a koronai résztől eltérően már nem zománc, hanem cement fed – szabaddá válik. Ez önmagában is érzékeny lehet, de gyakran kisebb-nagyobb fokú fognyaki kopással is társul. A lekopott cement alatt a fog belső szövetének, a dentinnek a kis csatornácskái a külvilág felé megnyílnak, és tulajdonképpen ez az érzékenység közvetlen oka. A szabaddá váló fognyakfelszín leggyakrabban mechanikus ártalom (helytelen fogmosási technika) eredménye. A túl kemény fogkefével, túl erőteljesen végzett vízszintes ’sikáló’ fogmosási technika vezethet ide.

A másik ok lehet – főleg idősebb pácienseknél – a fogágy korral járó leépülése és az íny visszahúzódása, végül a fogágybetegség, mint gyulladásos folyamat is. Ezen utóbbi az akut szakasz lezajlása után az íny visszahúzódásával járhat. Ezt a betegek gyakran fogínysorvadásnak hívják, holott inkább a fogágy krónikus gyulladásáról van szó, vagy pedig kezelt esetben a gyógyult fogágy is reagálhat ily módon.

A gyökércement fokozottabban van kitéve hő és kémiai ártalmaknak is, így a fájdalom jelentkezhet spontán, vagy hideg, édes, fűszeres ételek, italok fogyasztásakor, sőt még a levegő belélegzése is hidegnek tűnhet, és kellemetlen lehet.
 

Érzékenységet okozó nyitott dentincsatornácskák

Mi a megoldás?

Elsőként a beteget meg kell tanítani a helyes fogmosási technikára: puha vagy közepes fogkefével, csak körkörös vagy ’söprögető’ mozdulattal szabad fogat mosni, és használni kell fogtisztító eszközöket is. Természetesen a fennálló fogágybetegséget diagnosztizálni és kezelni szükséges. Másodsorban a megnyílt felszínt le kell fedni a külvilág felé.

A fognyaki érzékenységet mutató beteget természetesen alaposan meg kell vizsgálni fogászatilag, nehogy például szuvasodás álljon a háttérben, valamint ezek a betegek gyakoribb ellenőrzésre is szorulnak.