| „A vörös rúzs szerintem hasonló, mint a tűsarok: tudni kell viselni. Aki tudja, azon szexi, aki viszont nem, azon inkább ijesztő” (Zoli, 31).
„Zavar, ha előbb egy nő száját veszem észre, és csak azután a nőt. Esetleg csak a száját, és magát a nőt egyáltalán nem” (Kristóf, 27). „Amikor egy lány vastagon ki van rúzsozva, pláne, ha vérvörös, lila vagy hasonló színnel, az visszatart attól, hogy meg akarjam csókolni. Inkább a szemét fesse!” (Gyuri, 23). 
„Nekem jobban tetszik a szájfény, főleg akkor, ha színtelen. A nedves vagy annak tűnő ajak sokkal izgatóbb, mint a tűzpiros” (Árpi, 34). |
Öt férfi az egyik legmegosztóbb kozmetikumról, a vörös rúzsról. Akad, aki utálja, más meztelennek érzi magát nélküle, valaki pedig kimondottan kihívónak tartja. Egy biztos: a vörös rúzs legalább annyira fontos része a divattörténelemnek, mint a tűsarkú.
A vörös rúzs jelentése a történelem folyamán időről időre változott. Voltak korok, amikor uralkodónők, szépségideálok vagy épp dívák viselete volt, máskor kizárólag a prostituáltaké, s előfordult olyan is, hogy a női helytállást jelképezte.
Rúzstörténelem
A rúzs története az ókorba nyúlik vissza: Mezopotámia és az Indus-völgyi civilizáció lányai és asszonyai voltak az elsők, akik vörösre színezték az ajkaikat. Az ókori Egyiptomban szintén szokás volt a vörös szájfestés, az első legendás nő pedig, aki bizonyítottan ilyen szájsminket viselt, Kleopátra volt. A középkorban Európában az egyház tiltotta a sminkek használatát, így ebben az időszakban leginkább csak a prostituáltak festették az ajkaikat. I. Erzsébet angol királynő a 16. században aztán újra divatba hozta az élénkpirosra színezett szájat, legalábbis a felső társadalmi osztályhoz tartozó nők körében.
1770-ben azonban a brit parlament beiktatott egy törvényt, mely szerint ha egy lány az esküvője előtt sminkeli magát, a házasság semmisnek tekinthető, a vörös szájfestéket hordó nőket pedig akár boszorkánypróbának is alávethetik. Viktória királynő szintén nem tolerálta a rúzs használatát, így uralkodása alatt Nagy-Britanniában ez a sminkszer újra a prostituáltak megbélyegző viselete lett. A 19. század végén Amerikában jellemzően a színészek és a színésznők viseltek csak rúzst, méghozzá elsősorban a színpadon, illetve a színésznők olykor már azon kívül is.
A 20. század elején aztán – elsősorban a szüfrazsettek tevékenységének köszönhetően – változott a vörös rúzs megítélése: a nők erejének egyik szimbóluma lett. 1915-ben megjelent a piacon Maurice Levy találmánya, az egyszerűen használható, töltényhüvely alakú kompakt rúzs. A rúzs népszerűségét az 1920-as évektől kezdve tovább növelte, hogy a mozifilmek szereplői is jellemzően sötét szájfestést viseltek, a nők pedig hasonlítani akartak a filmvásznon látott sztárokra. A második világháború idején a vörösre rúzsozott száj a nehéz időkben, a férfiak távollétében is keményen helytálló nő jellemző viselete volt. A háború után következett egy átmeneti időszak, amikor a rúzst sokan megint a könnyűvérűséggel azonosították, és mind a magazinok, mind pedig a szüleik óva intették a fiatal lányokat a szájfesték használatától. Az ötvenes évek ikonikus hollywoodi dívái, Marilyn Monroe és Elizabeth Taylor aztán újra elfogadtatták és divatba hozták a vörös rúzst.
|
|
A hatvanas évek „flower power” irányzata a halványabb, édesebb, rózsásabb árnyalatú rúzsok divatját hozta el. A hetvenes években aztán a punk- és a glamstílus előretörésével visszatértek a határozottabb színek: nem csupán a vörös, de a lila és a fekete is. A nyolcvanas évek sminktrendjeit a tarkaság, a merészség és bizony nem mindig az ízlésesség jellemezte, ami természetesen a rúzsdivatra is kihatott: a piros mellett menők lettek a narancsos, korallos és fuksziás árnyalatok, és megjelentek a piacon a színváltós „hangulat”-rúzsok is. A kilencvenes évek közepe a modern kori rúzsdivat talán legsötétebb korszaka volt: ekkor volt ugyanis felkapott a barna rúzs, illetve a sötéttel kontúrozott, de jegesen világosra festett száj. Az ezredforduló környékén aztán a divat fősodrába szerencsésen visszatértek harmonikusabb és klasszikusabb árnyalatok, a szubkultúrákra jellemző extremitások pedig egyre szokványosabbakká váltak. A vörös rúzs legutóbbi reneszánsza tavaly jött el, és a jelenleg aktuális sminktrendeken is érezteti a hatását.
Azzal csábít, amivel tud
F. Dózsa Katalin művészettörténész szerint a vörös rúzs népszerűsége mögött nem kell kultúrtörténeti okokat keresni. „Nézze meg magát, amikor felkel, és nézze meg azután, ha kirúzsozta a száját” – foglalta össze kérdésünkre a vörös rúzs „működésének” titkát. A szakértő szerint a rúzs könnyen létrehozható és használható festéktípus, mely egyszerűen megszépíti a nőket. Így volt ez az ókorban, és így van ma is.
Ismert vélekedés, hogy a vörösre rúzsozott száj voltaképpen a női nemi szervet hivatott jelképezni. Csides Kata szexuálpszichológus szerint pedig ez ténylegesen így is van. „A száj kiemelése figyelemfelkeltés, szexuális felhívás. A nő azzal csábít, amivel tud. Aki vörösre festi az ajkait, mer élni a nőiességével, és általában szabadabban gondolkodik” – mondta a szakértő, aki úgy véli, sok férfi kifejezetten szereti a nőkön a vörös rúzst, ám ez jó eséllyel sokat elmond arról is, hogy az illetőnek milyen szándékai vannak. „Akinek a szex a fontos, annak biztosan tetszik.”
Csides Kata szerint azok a férfiak, akik nem lelkesednek a vörös ajkakért, illetve azok a nők, akik nem szívesen rúzsozzák feltűnően a szájukat, inkább a bizalmat és a biztonságot keresik egy kapcsolatban. De vajon mi van azokkal a nőkkel, akik ugyan használnak vörös rúzst, viszont hevesen tiltakoznak az ellen, hogy ezt szexuális felhívásnak szánják? „Ők azok, akik az önállóság fontosságát hangsúlyozzák. Általában szinglik, akik a saját sebezhetőségüket, érzékenységüket próbálják leplezni.”
