A Nobel-bizottság megint olyan döntést hozott, amely ugyancsak közel áll a szívemhez. A most 74 éves, Peruban született (jelenleg Spanyolországban élő) író nálunk is népszerű, és méltán az. Könyvei (újak és régiek) mindig megtalálhatóak a boltok polcain, a könyvtári kölcsönzésekben előkelő helyet foglalnak el, blogokban, fórumokon szívesen beszélgetnek róluk. LLosa járt már nálunk, 2003-ban a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége volt, és megkapta a Budapest Nagydíjat is. Tehát mindenképpen közünk van hozzá, egy kicsit a miénk is. Életműve hatalmas, szerteágazó, nincs két egyforma regénye. Kedvencem tőle az 1973-ban megjelent Pantaléon és a hölgyvendégek, melyből három évvel később ő maga rendezett filmet. (Nálunk színdarab készült belőle…) Talán a leghumorosabb műve ez a tökéletesen felépített szatíra, melynek nem „csupán” a meseszövése és a jellemábrázolása adja meg a fekete komikumát, hanem hihetetlen, leleményes nyelvi bravúrjai is.
Rendszabályozni a nemi életet
Maga az alaptörténet egyszerű. Pantaléon Pantoja (Panta és Pantita néven is becézik), a feddhetetlen előéletű, példás és friss házasságban élő fiatal katonatiszt, különös feladatot kap: az Amazonast szegélyező dzsungelekben állomásozó katonaság nemi életét kell szabályoznia, hogy a kiéhezett zsoldosok ne a környék falvainak nőtagjain éljék ki erőszakossággá fajuló, kielégíthetetlen nemi vágyaikat. Panta, a nagy szervező lelkiismeretesen hozzá is lát a Hölgyvendég Szolgálat (kutyaközönségesen kéjnők) feladatainak organizálásához. Tökéletes rendszert hoz létre, ám nincs az a tökéletes emberi rendszer, melybe ne kerülhetne homokszem. A pikáns mese során Pantojával tarthatunk és végignézhetjük, hogyan lesz a jellem királyából a hús rabszolgája, hogy őrlődik fel a saját maga kreálta malomkövek között. Mert a női testek nem hagyhatják a végtelenségig hidegen.
Szánalmas húshalom és a Csöcsös
 |
| Ha megrendelnéd, kattints a képre |
Engem, mint Szépségtárca-írót elsősorban az érdekelt, miképp vált szemében a szánalmas húshalom (a sorjázó, burjánzó, kihasznált és eldobott női testek tömege) vágykeltő, gyönyörűséges és megkapható csodává. Ami aztán persze tönkretette őt. Kezdetben lapulva, borzadva járta segítőivel, a madammal és a stricikkel az utcák és bordélyok sorát. „Vessen egy pillantást az itt maradt árura, uram – mutogat Szemölcs: –, zambó, fehér, japán lányok, sőt még egy albinó is. Chuchupénak nagyon jó szeme szeme van, uram, meg tudja válogatni az alkalmazottait.” Nézte a nőket, a Csöcsöst, aki slágeráruvá lett, meg a többi befűzött, kifestett, feldíszített munkatársát. Utálta az egészet, a romlottsággal szemben még inkább tiszta és egyszerű felesége felé fordult, aki nem egészen értette, miért tüzel úgy egyébként önmérsékletet tartó ura, és egyáltalán: hogy miért titkolózik annyira. „Ez a munkám, a feladat, amit rám bíztak – keseredik meg, vékonyodik el, csuklik meg Pantita hangja. – Hiszen én is utálom ezt, higgyél nekem! Nem mondhatok el semmit, ne faggass, súlyosan ártana a karrieremnek! Bízzál benne, Pocha!” Eleinte ment is dolog: a Hölgyvendég Szolgálat dagadt, duzzadt, már nem csupán a szép darabok maradtak meg, kellett az utánpótlás, kimondatott a lényeg: nem kell, hogy a nő csinos, vágykeltő és finom legyen, elég, ha megvan rajta, ami kell, és az leginkább egy forró luk legyen.
A kívánás csalás
A mondás, hogy aki disznók közé keveredik, itt is érvényesült persze: hősünket is elragadta a szenvedély.
Ő persze a legkelendőbb cikkecske mellett voksolt: a magas, sudár, fekete Brazilka, a kurtizánok gyöngye csavarta el a fejét. Így legalább azzal vigasztalhatta magát, hogy rá nem a nyers testiség hatott, hanem tisztán a nyers szépség. Brazilka valószínűleg nem volt szép. Ám ki tudná megmondani a kívánás őrült pillanataiban, hogy szép-e a test, amit feltétlenül meg akarunk szerezni? A kívánás csalás: és ez a szerelmesek szerencséje is talán. Ám itt szó sem volt szerelemről – akárhogy hitte volna legalább az egyik fél az ellenkezőjét. A könyvben szellemes és szaftos leírásokat találunk a nőkről, melyek egyszerre nevettetnek és borzasztanak el. Ahogy egy-egy mondattal elénk lök Llosa egy eltökélt kis csukát (az örömlányok e regényben élvezik a feladatukat, imádják a testüket a vágy torzításában tökéletesnek látni, olyannyira, hogy saját indulót is írnak maguknak) – hát az maga az élvezet. Az egész mű ugyanígy siklik erotika és közönségesség, ocsmány és rút között. Kötelező olvasmány.
