Csodálatosan friss reggelre érkezem Monacóba. A tenger fölött és a meredek hegyoldalak mentén már száll fel a hajnali pára, Grace Kelly monacói hercegnő szobra előtt hófehér sirályok lépkednek peckesen a napsütötte Grimaldi Forum tömbje előtti fénylően tiszta sétányon, ahová Rolls Royce-ok és Ferrarik szállítják sietős utasaikat a világ luxusiparának egyik legnagyobb szakmai kiállítására, az innovatív csomagolástechnikai megoldásokat bemutató LuxePack-re. Tudom, hogy a luxus feladata bámulatba ejteni, de tapasztalt kívülállóként is megdöbbentő látni, mennyi szemkápráztatót képesek létrehozni a luxusipart kiszolgáló háttércégek, hogy mi, felhasználók, sokkolóan gyönyörűen kínálhassuk vagy épp láthassuk a világ legcsodálatosabb haute couture ruháit, cipőit, ékszereit, óráit, tollait, pezsgőit, fehérneműit, konyakjait, rúzsait és szivarjait.
Hordozható pezsgő
Bár engem nyilván elsősorban az egyedi parfümcsomagolások érdekelnek, hamar belefeledkezem a világ legdrágább nyomdatechnikai megoldásait kínáló mesebeli csomagolóanyagok nézegetésébe. Létezik pitonbőr, faerezetű vagy epertapintású papír – ez a kiállítás egy esztétikai bomba és nem csak vizuális értelemben: a csomagolópapírok természetesen a hozzá való bőr-, szantál- és eperillatokban pompáznak. Van háromdimenziós hatású, amin szinte átnyúlik a kéz. Az egyik pezsgőscég pedig vidám, sárga, esernyőfogantyú alakú visszazáró-hordozót fejlesztett ki, így akár egy másik másik partira is átvihetjük a karunkon lógatva a drága buborékjainkat. Nagyon tetszik a kinyíló papírorigami, amilyet gyerekkorunkban készítettünk kismadár formában, ám itt mesebeli, szoba méretű, hatalmas kirakati díszletként bomlik elénk.
Szinte unalmasak a világ legszebb, pompázatos reklám bevásárlótasakjai, díszdobozai és szalagjai, pedig Pesten sok boltban káprázna a szemem, ha ilyet kapnék kézbe a vásárlás végén. Természetesek az olyan katalógusok, amelyekben egy rúzs színe olyan élénk és élethű a dombornyomott szájon, hogy szinte leugrik a lapról. Ötletes a speciális abműanyag csomagolás a most divatos mattfekete autószínben, elvileg nem is illene a luxustárgyakhoz, de pont a kontraszt miatt nagyon érdekes, a legnagyobbak is élnek majd vele. Az
egyik legkomolyabb stand polcrendszerét mattfekete fa zöldségesrekeszekből rakták össze…
Tanulságos, hogy alig van, aki esetleg még mindig nem Kínában gyártat, hanem maradt Európában. Jelen van minden komoly parfümösüveget fejlesztő cég (például Bormioli), a zárókupakok specialistái (Rexam), de a távol-keleti gyártók is, ahol persze minden van sokkal gyorsabban és olcsóbban, és feltűnőek a minden ötletet lefotózni igyekvő embereik.
 |
| Monaco híres jachtkikötője |
A parfümériámból persze több szépséges csomagolás köszön vissza ismerősként a tárlókból: itt vannak Annick Goutal híres pillangós záródású parfümjeinek meseszép Butterfly Bottle díszüvegei, vagy a Juliette Has a Gun – Nina Ricci dédunokája, Romano Ricci saját márkája – arany- vagy ezüstmetál bevonatú üvegcséi bársonnyal bevont dobozkákban, de az 1870-ben alapított Penhaligon’s ötletes, londoni kapualjakat idéző karácsonyi díszdobozai is. Míg a nagy luxusmárkák minden új illathoz új üveget is fejlesztetnek, a kis, maunfakturális parfümházak csak egyszer ruháznak be egy időtlenül szép üvegformára, hogy aztán speciális színekkel,
bevonatokkal élve, különféle hangulatokban hozhassák ki újabb illataikat. A kiállítás sztárja kétségkívül a színes-hangos-illatos 3D holografikus reklámspot.
Fekete állványon, szemmagasságban, egy üvegpiramisba zárva „lebeg” a reklámozni kívánt termék, például Jean Paul Gaultier legújabb parfümje, a Kokorico. Ha megközelítjük, a parfümre felpattan a semmiből egy kis táncosfigura, és a beinduló zenére megidézve elkezdi járni pisztolysorozat-gyorsaságú táncát, miközben három dimenzióban pörög az orrunk előtt és kurjongat, amikor egyszer csak megérezzük a parfümöt a levegőben. Szerintem Yoda mester is elismerően csettintene, én mindenesetre érzem az erőt, a luxusipar erejét, amelyet úgy látom, nem igazán tört meg a válság. Monacóban mindenesetre nem ezt látni, hanem épp az ellenkezőjét: miközben Lady Roger Moore-ral találkozom, akinek saját parfümöt fejlesztek, egy McLaren-szalont találok egy háztömb aljában, pont mint otthon a kis közértünket.
A kiállításról kijőve is van látnivaló, az állandóan nyüzsgő Casino téren a Hotel de Paris luxusétterme a környék etalonja – főleg, ha nyertél. A George V.-ben, ha nem vigyázunk, egyszerre három Michelin-csillagot is leverhetünk a halvillánkkal. Szerintem az egyetlen, amire a teraszról felnéznének a tányérból, az lenne, ha egy kabrió Trabantból szállnék ki, mert az otthoni luxusautókkal itt a személyzet jár a gyerekekért az óvodába.
Túl a boltokon
Minden luxusmárkának 500 m-es körzetben itt van a flagship butikja, bennük unatkozó, a kaszinóban játszó szülők által vásárolni küldött gyereklányok kérnek még három különböző színű Chanel- vagy Louis Vuitton-csizmát. Ha netán erre vetődtök, de nem tudtok vagyonokat hagyni Monacóban, akkor irány a SuperU szupermarket büféje. Mindenképp érdemes kiélveznetek a gyönyörű parkokat, sétálni a kikötőben, a hercegi palota magaslatának hangulatát és nem szabad kihagyni az Oceanográfiai Múzeumot. Ha autóval érkeztek, jobb a parkolóban hagyni, de ha nem szerettek hegyet mászni, használjátok ki az egész várost behálózó, bár kicsit elbúvó liftrendszert. Még jobban teszitek, ha tőlem eltérően vonattal jöttök, mert a központban áll meg, és minden sétatávolságra van ebben az összesen 3000 méter hosszú, meredek szurdokok szabdalta, teljesen beépített miniországban, ahol fák és bokrok élnek minden talpalatnyi háztetőn az ott felépített medencék mellett. Ha viszont beszámolómat elolvasva valóban ideköltöznétek, az ingatlanhirdetések között épp itt látok nektek egy jutányos, 25 millió eurós ajánlatot egy 500 nm-es apartmanra…
