A patch maga egy élénk kék színű, szív alakú tapasz, ami talán legjobban az áltetkókhoz hasonlít, csak épp ezt nem vízzel kell leáztatni a papírról, hanem simán rácuppan a bőrünkre és ott is marad. Az ígéretek szerint 3-5 napig, ami stimmel, esetemben a negyedik napon kezdett felpöndörödni a széle, pedig rendesen haladtam a mosogatás-kézmosás mezsgyéjén. Nem volt kényelmetlen érzés viselni, nem húzódott a bőröm, igazából fel sem tűnt volna, hogy rajtam van, ha nincs ilyen élénk színe. A kis tapasz egyébként emiatt tökéletes beszélgetéskezdeményező, még a postán is rákérdeztek, mi a csudát viselek a kezemen.
Az UV-szenzor nem csak egy sima tapasz, mint az ovjaboret.hu tájékoztatójából megtudtam, spéci fényérzékeny festékkel van bevonva, amitől például más árnyalatú volt, mikor rásütött a nap és akkor is, ha árnyékban vagy fedett helyen tartózkodtam.
A tapasz persze önmagában csak egy kellék, amihez tartozik egy mobilra telepíthető app is, ami a rendszer lelke. Ebben miután megadtunk minden szükséges infót az alapbeállításokhoz (például kor, bőrtípus, naptej faktorszáma, stb.), egy kis cyber lényt is választhatunk magunknak, ő lesz a társunk a következő napokban. Ő figyelmeztet, ha eljött az ideje egy újabb réteg naptejnek, vagy annak, hogy ideje az árnyékba húzódni. Mindezt pedig onnan tudja, hogy időnként be kell scannelni a tapaszt, mintha csak egy QR-kódot akarnánk leolvasni.
Fontolgattam azt is, hogy nem magamra, hanem az én kis háromévesemre ragasztom rá, de úgy láttam, a kék szívecske túlságosan is vonzó és egyértelműen piszkálnivaló látvány még egy kisgyereknek. Így maradtunk az eredeti felállásnál, miközben szorgosan kenegettem őt is minden alkalommal, amikor jött az értesítés. Nagyobb gyerkőcök, kamaszok esetén viszont már menő is lehet a cucc, ráadásul ők már saját maguk is elszórakozhatnak az applikációval, aminek lehet, hogy még egy lázadó kamasz is elhiszi, ha be kell kennie magát naptejjel.
Az app tényleg hasznos volt, kijelezte az aktuális hőfokot és az UV-sugárzás értékét is, ami pedig ennél is fontosabb, hogy összevetette őket az általam megadott adatokkal és az értesítések gyakoriságát, a tanácsokat ez alapján állította össze. Igaz, én csak délutánonként tudtam tesztelni, már ezek alatt a 2-3 órás kintlétek alatt is volt értelme a dolognak, egy nyaralás esetén pedig úgy gondolom határozottan hasznos lehet a kütyü. A scannelés nem volt macerás, sőt, a tudat, hogy miért volt rajtam a “matrica”, határozottan előhozta a kíváncsiságot is, vajon épp mit mutathat, javasolhat az app. A mobil pedig ha tetszik, ha nem, úgyis a kezünkhöz van nőve. Vagy legalábbis az enyémhez.
A negyedik napra már egészen rutinossá váltam és kezdtem úgy érezni, nem is kell az app, hiszen addigra beleszoktam, nagyjából milyen időközönként kenjem át habtestem egy kis naptejjel. Ezzel pedig azt hiszem, a tapasz és az app is jól vizsgázott, végtére is ez volt a célja az egésznek.
