A huszonéves Lizzie-t mindig is zavarta, hogy kicsik a mellei, de a barátja, Michael úgy szerette őt, ahogy van. A pár fél éve volt együtt, a nő már azon gondolkodott, milyen lenne, ha összeházasodnának, és gyerekeik születnének.
Lizzie ekkor örökölt egy nagyobb összeget a nagymamájától, és úgy döntött, hogy azt valami „szórakoztató és felelőtlen” dologra költi: mellnagyobbítást csináltatott. A barátjának nem mondta el, ehelyett hetekig azt kamuzta, hogy súlyos influenzával fekszik otthon, ezért nem találkozhatnak.
Amikor aztán a párja először meglátta a meglepetésnek szánt kebleket, Lizzie már érezte, hogy valami nincs rendben. Michael döbbent és zavarodott volt, és szexelni sem akart vele, arra hivatkozva, hogy nehogy kárt tegyen a még gyógyulófélben lévő melleiben.
Később aztán a férfi elmondta neki, hogy egészen addig azt gondolta róla, hogy egy magabiztos, erős nő, aki jól érzi magát a bőrében, ám azzal, hogy megváltoztatta a testét, kiderült, hogy nem az az ember, akinek hitte, ezért szakít vele.
Lizzie saját bevallása szerint nem gondolkodott azon, hogy kivetesse az implantátumokat vagy megpróbálja maradásra bírni Michaelt. Kiáll a döntése mellett, melyet meghozott a saját testével kapcsolatban, és nem akar olyasvalakivel lenni, aki nem fogadja el őt. Mégis eszébe jut olykor, hogy mi lett volna, ha a nagyitól örökölt pénzt nem mellplasztikára, hanem például egy szép nyaralásra költi.