Sáfrány
Mind közül kiemelkedik a sáfrány, hivatalos nevén Crocus Sativus Linnaeus termesztése és begyűjtése. Az évelő növény szárított bibéje az egyik legdrágább fűszernek és szépségápolási alapanyagnak számít. Iránban, Spanyolországban és Indiában termesztik a legnagyobb számban, de Mátyás király idejében még mi, magyarok is jelentős sáfránytermesztő országnak számítottunk Európában. Mára már a növény sajnos kiszorult nem csak a hazai termőföldekről, de a hagyományos magyar konyha receptjeiből is.
Persze nem csak ínycsiklandozó finomságok készíthetők felhasználásával, a szépségipar is már rég felfedezte testünkre, bőrünkre gyakorolt pozitív hatásait. Gombaölő hatásának köszönhetően pattanások elleni szerek kedvelt összetevője, de találkozhatunk vele arcpakolásokban, tonikokban, fürdővízbe szórva pedig még bőrünk színét is világosíthatjuk vele, ha épp arra vágyunk. Hajkoronánk is hálával tartozik a sáfránnyal készített hajápolókért. Meggátolja ugyanis a hajhullást, serkenti a haj növekedését.
A virágban található három, trombita alakú piros bibe és az azokat összetartó hosszú, kb 10 centis bibeszál jelentik a kincset, amelyeknek már betakarítása is különleges feladatnak számít. Október-november környékén alig két hét áll a termesztők rendelkezésére, ennyi ideig virágoznak ugyanis a növények. Mivel a sáfrány rózsája hamar elszárad és a bibék is gyorsan elveszíthetik színüket, még a napszak is számít, mikorra időzítik leszedésüket. A hajnali óráktól a kora délelőtti órákig lehet csak begyűjteni a sáfránybibéket, kizárólag kézzel, mivel nagyon sérülékenyek.
Nincs mennyiség, ami elegendő lehet e különleges növényből, főleg, hogy rengeteg virágra van szükség egy kevéske sáfrány előállításához is. 70-80000 virágból körülbelül ötkilónyi bibét nyerhetünk ki, azonban azok a szárítás során súlyuk jelentős részét elveszítik, körülbelül ötödére csökken mennyiségük a folyamat végére.
Termesztését csak nehezíti, hogy a sok nemesítés miatt a növény nem képes az ivaros szaporodásra, a virágzás után a földben lévő gumókat egyesével kell kiszedni és több részre felosztani szaporításuk érdekében. Egy egész sáfránymező esetén ez már önmagában óriási feladat. A gumók elültetését június és július hónapokra szokták időzíteni.
Levendula
A közönséges levendula (Lavandula angustifolia) a szépségipar egyik legnépszerűbb növényének számít, a belőle kinyert olajat szappankészítéstől kezdve masszázsolajakon át a különféle hajápolókig számtalan termékhez felhasználják. Betakarítása június elején kezdődik, de a pontos dátum minden évben csak tavasz végére derül ki, virágzását ugyanis nagyban befolyásolja az év első hónapjainak időjárása. Leszedésének ideje függ attól is, milyen célra szeretnénk felhasználni. A szépségiparban is használt levendulaolajhoz általában akkor gyűjtik be a növényt, ha azok apró virágai már kezdenek leszáradni.
Könnyebbséget jelent a sáfránnyal szemben, hogy aratása nagy mezőgazdasági gépekkel is végezhető, így több száz hektáros levendulamezőkről is pár óra alatt begyűjthetők a virágok. Fontos is a gyorsaság, ugyanis a learatott növényt minél előbb a lepárlókba kell szállítani, illóolaj tartalmából ugyanis gyorsan veszít miután leszedték őket. Franciaország és Anglia mellett Bulgária is jelentős levendula ültetvényekkel büszkélkedik, hazánkban a Pannonhalmi Főapátság emelkedik ki a levendulatermesztés és –feldolgozással foglalkozók közül.
A különböző ellazító, nyugtató olajakon, fürdősókon kívül a levendulaolaj antibakteriális hatását is számos terméknél kihasználják, valamint pattanások kezelésére is alkalmas. A hajápolásban a korpásodás elleni szerekben találhatunk rá, ugyanis alkalmas annak kezelésére is.
Körömvirág
A körömvirág, latin nevén Calendula officinalis már az ókorban is népszerű gyógynövénynek számított. Hatóanyagai virágában találhatóak, amelyek közül a legjelentősebbek a flavonoidok, a zsíroldékony sárga és narancssárga karotinoidok, az illóolajok és az E-vitamin. Számos bőrregeneráló, hámosító krém összetevőjeként megtalálható, gyulladáscsökkentő hatásának köszönhetően a napégés kezelésére, pattanások ellen is hatásos.
A növények május végén kezdenek virágozni és pár naponként akár az őszi fagyokig is végezhető begyűjtésük, amely serkenti is az újabb virágfejek képződését. Kézzel és géppel egyaránt leszedhető, azonban a gépi betakarítás esetén is szükség van rá, hogy utólag kézzel eltávolítsák a nem kívánatos virágrészeket – ellenkező esetben minősége jelentősen csökken. Kézi betakarítás esetén az az optimális, ha a csészelevelek alatt mindössze egy centis szárrész marad, valamint ügyelni kell arra is, hogy vékony rétegben kerüljenek csak egymásra, hogy súlyuk ne nyomja össze, nem törje meg az alul lévő virágokat.
Annak érdekében, hogy a lehető legjobb minőségű alapanyag váljon belőle, azonnal szárításra kerülnek a virágok. Ehhez szintén vékony rétegben terítik ki a sárga virágokat, majd először 50-60 °C fokon előszárítják, hogy a felszíni nedvesség elpárologjon, amit egy maximum 35 °C fokos, hosszabb ideig tartó szárítási folyamat követ.
