Szex

Ezer vagy egy éjszaka?

Igencsak megoszlanak a vélemények az egyéjszakás kalandokról. Mindkét nem képviselõi között akadnak, akik szerint elítélendõ, szánalmas vagy épp veszélyes, míg mások jobban tolerálják. Na de az a bizonyos egy éjszaka is mennyiféle lehet!




Már a cikk elején leszögezném, hogy a témának nem vagyok szakértője, inkább csak a szexuálisan viharos, a felelőtlen promiszkuitás jellemezte fiatal éveimnek köszönhetően rendelkezem némi tapasztalattal ezen a téren.

Az egyéjszakás kalandokról legalább annyi sztereotípia él a köztudatban, mint mondjuk a homoszexualitással kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy az igazán mély érzelmek és válogatás nélküli párkapcsolat-létesítések zömét efféle rövid, néhány órás, a szexre koncentrált románcok teszik ki. Távol áll tőlem, hogy vitatkozzam az olyan szakértői álláspontokkal, miszerint például „a promiszkuitás az egyén és a társadalom szempontjából egyaránt veszélyes”. Ez könnyen belátható, meg az is, hogy a lélek intenzív elsivárosodása előbb-utóbb az elmagányosodáshoz vezet. Viszont kevésbé tartom helytállónak, hogy mindez leginkább a férfiakra jellemző viselkedésforma, míg a nők szenvedő alanyként élik meg. Nem ismerek idevonatkozó kutatási eredményeket, megtippelni sem tudnám és merném, hogy százalékokban kifejezve ez milyen arányokban mutatkozik meg, de a „túlnyomó többségben férfiak” kijelentés azért talán túlzás.

Mindig mosolyogva olvasom, hallgatom, amikor arról van szó, hogy nem mi, férfiak választunk, még akkor sem, ha ez a szent meggyőződésünk. Ezt az esetek zömében kicsit félszegen, már-már suttogva szokás kimondani, mint valami titkot. Ért belőle, aki ért, de a legjobb lenne mégis, ha a pasik ezt nem vennék annyira komolyan, mert hát az egójuk, meg az önbecsülésük… Hát pedig ebben már nem sok titok van. Nekem speciel minden ezzel kapcsolatos illúzióm leomlott, amikor gimnáziumban egyetlen fiúként harminc lánnyal jártam egy osztályba.

Épp ezért állítom, hogy az én összes egyéjszakás kapcsolatomat, ha nem is feltűnően, de kivétel nélkül a hölgyek kezdeményezték. Emlékeim szerint én egyetlen esetben sem tettem házassági ígéretet, hogy az ágyba rimánkodjam őket, sőt, az esetek zömében mindketten verbálisan is megfosztottuk a küszöbönálló alkalmi liezonunkat minden további perspektívától.







Kivételek persze vannak. Előfordult olyan eset, amikor egyáltalán nem alkalmi szexnek indult a dolog, de a kissé elkapkodott intim együttlét hol engem, hol a partneremet sarkallta arra, hogy ne erőltesse a kapcsolat folytatását. Sőt, olyan is volt, amikor nevetve együtt állapítottuk meg, hogy ez annyira csapnivalóra sikeredett, hogy jobb, ha ennyiben is hagyjuk.

Hát igen, végül is ezek is csak egyéjszakás kapcsolatok, mégsem írnám alá azt, amit szintén szokás ezzel kapcsolatban megfogalmazni: „a nők válogatás nélküli szexuális kapcsolatának hátterében súlyos nemi identitási zavar áll, sőt igen gyakori a kisgyermekkori szexuális abúzus is”. He? Súlyos identitási zavar meg szexuális abúzus? Meg egyáltalán, hol az a mennyiség, ahonnan ez már kórosnak számít? Nem lehet, hogy az ilyen nő csak egyszerűen keres, reménykedik vagy épp a kiforrott nemi identitásának megszerzéséhez vezető utakon kalandozik?








Olvasd el Tokaji Zsolt többi írását is!

• Bérnőstények és makktársak »
• Küzdelem a fantommal »
• Dinkik az oltár előtt »
• Szabad-e többet szeretni? »
• Hogyan együnk romantikát? »
Meggyőződésem szerint elenyésző azoknak a nőknek a száma, akiket egy-egy ilyen, velem töltött egyéjszakás kapcsolat alapján efféle súlyos jelzőkkel minősítenék, vagy ne adj’ isten, szenvedő, méltóságában megalázott áldozatként hagytam volna magam mögött. S akkor még nem is beszéltem az olyan egyéjszakás kapcsolatokról, amikor a hölgyek egészségügyi jelleggel keresik elő noteszükből hajdanvolt partnerük elérhetőségét. Mert hiszen, esetleg évekkel korábban hiába volt köztünk hosszabb-rövidebb kapcsolat, a szóban forgó lehetőséget csupán egyetlen éjszakára kínálják fel – igaz, félpanziós ellátással.

A másik ilyen sztereotípia, hogy a pasik érzelmek nélkül is képesek a szexre. Nyilván vannak ilyenek. Én viszont még az egyéjszakás kapcsolatok során is nagyon szerelmes tudtam lenni. Ki állítja, hogy a szerelem csak egyféle lehet? Egy bölcs barátnémtól tanultam egyszer, hogy akár másfél órára is szerelmesek lehetünk. Évek óta ismertük már egymást, mindent tudtunk egymásról, amikor összegabalyodtunk – egyetlen éjszakára. Ki használt ki kit? Hol itt az abúzus?





Na, azt hiszem, ebben a témában is sikerült eljutnom a megnyugtató holtpontra, amikor is semmi újat nem sikerült megfejteni. Azt, hogy a pasik „zöme” miért űz sportot az egyéjszakás kapcsolatokból, aligha kell magyarázni. Így vagyunk huzagolva, és amíg szexuális vonzalmainkat nem sikerül összhangba hozni az érzelmeinkkel, addig így is maradunk. Vannak, akik meglett férfiként is meglepően infantilis módon élik meg mindezt. A nők esetében viszont kevésbé hajlanék az általánosításra. Valószínűleg ahány nő, annyiféle indokot, okot lehetne feltárni, ki miért szorgalmazza az egyéjszakás kapcsolatokat.
Ha a sok, nyugtalan, „egyetlen” éjszakán át vezető út az ezer, sok ezer megállapodott éjszakához vezet, aligha elítélendő. Nyilvánvaló, hogy sokat lehet csalódni, sérülni ezen az úton, de a tapasztalat mindig erősebbé és bölcsebbé tesz.

Egy férfi esetében pedig kifejezetten előnyös, ha efféle tapasztalatokkal a háta mögött vet horgonyt az igazi mellett. Aki hosszú hónapokon, éveken keresztül tapasztalta meg azt a mérhetetlen ürességet, amit egy-egy ilyen éjszaka után felébredve érez az ember, valószínűleg kevésbé csábul majd el egy-egy kínálkozó lehetőség alkalmával. Ellenben ha a lényünk legmélyén kuporgó kisördögöt frusztrálódni hagyjuk a korábban kihagyott lehetőségek miatt, a franc se tudhatja, hogy mekkora nagy fenevaddá cseperedik idővel, pokollá téve kapcsolatunkat és az egész életünket.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top