Egzotikus partnereink

Az én babám egy fekete nő

Nem csak a hölgyek szeretik összedugni a fejüket, és kibeszélni titkaikat, tapasztalataikat. A férfimurikról azt állítják a bennfentesek, hogy körülbelül tíz perc múlva az urak vagy a fociról beszélnek, vagy a politikusokat ócsárolják, vagy,­ és ez a leggyakoribb,­ a nőkről fecsegnek. Ha egy nő véletlenül fültanúja egy ilyen eszmecserének, biztos, hogy először teljesen elkeseredik. Hiszen ha minden igaz, amit a férfiak mesélnek egymásnak, akkor bizony méltán lehet elégedetlen férjével, élettársával ­ és összes múltbeli partnerével­, akiknek teljesítménye meg sem közelíti azt, amit az asztaltársaság tagjai állítanak magukról. Hosszasabb hallgatózás után azonban már csak legyinteni lehet az elhangzottakra, hiszen a horgászok túlzásai apró semmiségek ezekhez képest! Viszont a hallgatózó nő elkeseredése és önmarcangolása nem ismer határokat, ha a férfiak idegen, egzotikus szépségekről mesélnek egymásnak. Mert hogyan is lehetne felvenni a versenyt az ilyen nőkkel?

– Volt egy fekete barátnőm, alig múlt tizennyolc éves – mondja egy nagy bajszú férfi, sörét kortyolgatva a kocsma homályában. ­- Hű, barátom, micsoda idomai voltak! Erős, ruganyos, telt testű és féktelenül szenvedélyes volt az ágyban!­

­- Nem rosszak a feketék ­- tromfol rá a kopasz -­, de a távol-keleti lányok a legjobbak. Nekik kiskoruktól kezdve tanítják, hogyan kell bánni a férfiakkal, mindent tudnak az ágyban. Ha valami igazán jót akarsz, csakis egy távol-keleti lányhoz menj!­

– Én a latin lányokra esküszöm -­ mondja a köpcös. – Tüzesek, kedvesek, vadak. Csak arra vigyázz, nehogy megharagítsd őket, mert olyankor kitörnek, mint egy vulkán!­

– Az biztos, hogy a külföldi lányoknak van egy nagy előnyük a hazaiakkal szemben -­ hunyorog a szemüveges. – Legalább nem kell velük beszélgetni!

Az újdonság izgalma

­- Minden férfi vágyakozik a különleges nők után ­- meséli Péter, aki bejárta a világot, és bele-belekóstolt a helyi egzotikumokba. -­ A férfiak szeretik az újdonságot, a megszokottól eltérőt, és annyi legenda él az afrikai és az ázsiai nőkről, hogy ez érthető is. Ráadásul, ha az ember külföldön jár, az érdekes szokások, az újdonságok feltüzelik. Csakhogy a valóság nem olyan, mint az álom.

– Thaiföldön jártam ­- emlékszik Péter -, amikor életemben először sikerült egy egzotikus szépséget elcsábítanom. Egyetlen szóval tudom kifejezni, milyen volt: kiábrándító. Gyönyörű lány volt, és valóban nagyon ügyes, de láthatóan semmi örömét nem lelte a dologban. Még csak nem is próbált úgy tenni, mintha élvezné, egyszerűen tette, amire tanították. Afrikában is jártam többször, volt egy fekete barátnőm, akivel mindig összejöttünk. Nagyon értelmes, szép lány volt, csak egy dolgot nem tudtam megszokni benne sosem: a bőrének az illatát. Ráadásul ez kölcsönös volt, állítása szerint minden fehér embernek rossz szaga van. – Péter sokfelé megfordult, de ma már csak lemondóan beszél az összes egzotikusnak tartott nőről. Az egyik túl lusta volt, a másik túl erőszakos, a harmadik túl szűk, a negyedik túl nagy. Végül elvett egy magyar lányt feleségül, és úgy látszik, lehiggadt, megtalálta, amit keresett.

­- Ha a barátaim ezekről a lányokról álmodoznak, én mindig megpróbálom őket lebeszélni. Azt hiszem, nem kell feltétlenül minden álmunkat megvalósítanunk, mert ha túl sokat várunk valamitől, a csalódás elkerülhetetlen. És bár a férfiak szeretik eljátszani a Casanovát, többségében kényelmes, a bonyodalmakat kerülő emberek vagyunk. Az ilyen hódítások pedig több konfliktussal járnak, mint amennyi eredményt hoznak.