Ő csak nevetett, és elárulta, hogy már hosszú ideje egyedül van, de ez egyáltalán nem zavarja. Élvezi a szingli életmód minden örömét, és pillanatnyilag nem vágyik komoly kapcsolatra. Rögtön szöget ütött a fejemben a gondolat, hogy a rejtett keserűség mondatja vele ezeket a szavakat, de az együtt töltött reggeli kávézások során meggyőződtem arról, hogy valóban így érez.
 |
Az egyedülálló nőkről sokan úgy tartják, hogy családalapítással kapcsolatos terveket dédelgetnek, de a sors fintora folytán nincs rá lehetőségük, és ezért kénytelenek elfogadni a szingli státuszt. Bizonyára vannak ilyen kényszerpályán lévő nők is, akik várják a herceget a lovon, vagy motoron, vitorláson, bármin, de az nem érkezik, ezért hát keserű mosollyal arcukon árulják rendületlenül a petrezselymet. A hátuk mögött összesúgnak az állítólagos barátnők „túl válogatós”, „teljesíthetetlen igényeket támaszt a férfiakkal szemben”, „nem csodálom, hogy egyedül van, hisz néha aaannyira elviselhetetlen.”. A rokonok is szívesen élcelődnek „még mindig nincs udvarló, hehe”, „anyád már unokákat szeretne”, „a te korodban én már…”. A külső lelki nyomás hatalmas, és ez még több keserűséget szül, amit igyekszik az áldozat kompenzálni. „Nem is akarok férjhez menni, hisz minden férfi egyforma, nincsenek köztük rendes emberek”, „Egyedül sokkal jobb, mert a magam ura lehetek.”
 |
Vannak olyan szinglik, akik viszont őszintén úgy gondolják, hogy az adott életkorban nem feltétlenül szükséges még családot alapítani, vagy egyáltalán nem szeretnének életük folyamán tartós kapcsolatot. Egyszerűen még élni akarnak kötöttségek nélkül. A szülők felügyelete alól kikerülve, miért lépjenek azonnal egy újabb, komoly felelősséggel járó kapcsolatrendszerbe? Manapság egy huszonéves lány még tanulhat, megismerheti a világot, az embereket, amire később, gyerekek mellett nem lesz módja. Az iskolák befejezése után önálló keresete van, amit magára fordíthat engedély és lelkiismeretfurdalás nélkül. Eközben számos új tapasztalattal gazdagodik, amit később majd gyermekei nevelése során kamatoztathat.
 |
A szingliket nem kell sajnálni, nem kell irigyelni sem. Ha valaki tudatosan választja ezt az életet, szíve joga. Ő tudja, neki mi a jó. Ha valaki egyedül van, mert nem talált még megfelelő partnert, az nem azt jelenti, hogy feltétlenül vénlány marad. Még keres, vagy vár, ez csak nézőpont kérdése. Nem kapkodja el, hiszen egy meggondolatlan, tönkrement házassággal, több ember életét keserítheti meg, mintha egyedül marad hosszabb-rövidebb időre. Szinglinek lenni jó vagy rossz? Ez legalább olyan nehéz kérdés, mint hogy, feleségnek lenni, jó vagy rossz? Mindenki maga tudja.
