A nőket már az idők kezdetétől fogva bombázzák mindenféle elvárásokkal. Lehet ezen sajnálkozni, lehet neki örülni, hiszen, ha elbizonytalanodnál, mindig tudod mit tegyél. És lehet kétségbeesetten kapálózni is ellene, görcsösen ellenállni és hátat fordítva azt mondani: én ugyan nem. Ne felejtsük el azonban, hogy a férfiakra sem kevés elvárás nehezedik. Bár ezt nyilván inkább ők érzik, nem mi.
De hagyjuk is most egy kicsit a másik, avagy erősebb nemet. (Bár ezzel a kifejezéssel máris jócskán belecsúsztunk a feministák egyik kedvenc témájába.) Mit is kell nyújtania egy igazán csúcsnőnek a reklámok és a média szerint? Hogy kissé pontatlanul utaljak arra a könyvre, ami mára már mondható a fiatal nők Bibliájának (természetesen Bridget Jones naplójára gondolok), egy hajszál rezdülése, egy gyűrődés a kosztümön nem eshet, miközben a reggeli narancslé és lakásfertőtlenítés után a fitneszteremben töltött egy óra után, sikeresen eligazgat egy bankot, majd este hazamegy, és hatfogásos tökéletes vacsorát prezentál élete párjának.
|
A legendás megfelelési vágy a nők többsége szerint legalább három területre irányul. Legyél rettentően és lehengerlően okos, bár ezzel sose párod hengereld le, hiszen azt nem nagyon boldogítaná ez az élmény. Ezzel összefüggésben legyél házias, szelíd családanya, aki körül mindig minden ragyog, és ráadásul mesterszakácsi szinten főz, épp olyan ételeket, amilyeneket a kiszemelt férfi szeret, tehát már amilyeneket az ő anyja is készített. És persze ne feledkezzünk el páratlan szexuális képességeiről, és odaadásáról, amivel aztán végképp magához láncolja a Férfit. Ez kicsit teljesíthetetlennek tűnik? Meg fogsz lepődni, hogy még jól is eshet azt a bizonyos kompakt szendvicset elkészíteni. Vagy éppen bankot igazgatni. Vagy démonként viselkedni.
|
Az persze már egészen más kérdés, hogy valóban görcsösen meg kell-e felelni mindezeknek? És jó-e ha görcsösen kell megfelelni? A tapasztalat ugyanis sokszor azt mutatja, hogy ha már törekedni kell erre, talán nincs is sok értelme és jövője az adott kapcsolatnak. Hiszen az, hogy két ember összeillik, azt is jelenti, hogy azt várják el a másiktól, amit az nyújtani tud. Vagy ha nem is éppen azt, legalábbis nem olyan dolgokat, ami teljesíthetetlen a számára. Mert akkor a görcsölésből, harcból csak kellemetlen szájízzel, összetörve és a sikertelenség érzésével lehet kikerülni. Vagy ami még rosszabb ebben kell élni. Megéri?