Nem csupán a csinos fiúkat elemezgettük esti sustorgásaink alatt, az általunk defektesnek titulált hímnemű egyedek sem kerülték el a figyelmünket. Szinte élveztük, hogy hibát találunk valakin, akin kiköszörülhetjük a nyelvünket. Lakott egy különös fiú a második emeleten. Érdekes arca, széles válla, mélykék szemei, simulékony modora sok lány szívét megdobogtatta, de mi csak a büdös Bencének hívtuk.
 |
Azon tanakodtunk, hogy vajon nem mosakszik minden nap, vagy nem vált ruhát, esetleg csak ennyire izzadós típus. Véget ért a középiskola, a lánycsapat szétszéledt. A kamaszbarátság már csak régi emlék volt, amikor egyikünk ötéves találkozót szervezett. Mindenki hozhatta barátját, férjét, kutyáját a kétnapos mátrai hétvégére. A pályaudvarra utoljára Orsi érkezett, akivel az érettségi óta nem találkoztunk. Mellette egy magas jóképű fiatalember, aki nagyon ismerősnek tűnt már az első pillanatban. “De hiszen ez a büdös Bence” – súgta nekem Eszter. És valóban, ő volt az. Orsi mint férjét mutatta be nekünk.
 |
A két nap folyamán meggyőződhettünk róla, hogy Bence semmit nem változott, sem modorát, sem ápoltságát tekintve. A régi szoros viszonynak köszönhetően mi lányok újra úgy viselkedtünk egymással, mint kiskamasz korunkban a kollégiumban. Egy pohár bor után, miközben a hozzánk tartozó fiúk fociztak, kifaggatuk Orsit. “De hát nem érzed rajta ezt a szagot, amin évekig röhögtünk?” Féltem, hogy megbántjuk ezzel a kérdéssel, de ő csak nevetett. „Ilyen típus, a dezodort pedig nem tudja elviselni. De én így is szeretem.” Eszter végül is a védelmére kelt, és elmondta, hogy az ő barátja csak kéthetente mos hajat, akkor is csak azért, mert ő nyüstöli. Képtelen rá hatni.
 |
A második pohár bor után levontuk a következtetéseket. Vagy mi vagyunk túl igényesek, vagy az említett fiatalemberek ügyelnek az átlagnál kevésbé az ápoltságra, vagy egyszerűen mindegyikünk mást vár egy férfitól. Eszter és Orsi amellett kardoskodtak, hogy egy kapcsolatban nem ez a lényeg. A másik oldal azzal torpedózott, hogy egy férfi esetében is alapvető dolog a maximális ápoltság, és hogy képtelenek lennének egy olyan embert szeretni, akinek lucskos a haja, nem mos fogat, vagy koszos a körme. Mindenki a saját igazát védte teljesen jogosan.
Másképp súlyozzuk az értékeket és a hibákat. Egy párkapcsolatban két ember összecsiszolódik, alkalmazkodnak, kompromisszumokat kötnek, és ugyanakkor változtatnak is egymáson. Ha valaki az elején elfogadja párját lábszaggal, csipás szemmel, akkor ez talán később sem lesz válóok. De talán érdemes felhívni a figyelmét a problémára.
