Nem szép dolog mindent egyszerre megenni, és egyébként is. A film folytatódik, új lapot kezdesz a könyvben, és hősiesen leküzdöd a késztetést. Eltelik fél óra. Hiába. Már egyre inkább csak az étel jár fejedben. És mivel tapasztalt vagy, tudod, itt már csak egy dolog segít. Engedni vágyaidnak. És holnap ismét be kell vásárolnod.
Az evés iránti vágy érthető módon igen ősi ösztön mindannyiunknál. De ilyen fokon már szinte egyértelmű, hogy valaminek a kompenzálására van szükség. Leírt esetünkben éppen a magány, és a szeretet utáni vágy váltja ki azt a leküzdhetetlen kényszert, hogy a hűtő is hasonlóan üres legyen, mint a delikvens lelke. És élete.
Persze ez a tünet már kora gyerekkorban is jelentkezik, jó is, ha felfigyel arra a szülő, hogy gyermeke túlsúlyosságát nem feltétlenül a hozzá nem értő testnevelő tanár, hanem a saját maguk általi elhanyagolás váltja ki. És ez már csak fokozódni fog, felnőttkorra komoly pszichés tünetté nőheti ki magát.
Tehát ne vásárolj be két napra! Legalább első lépésként. Másrészt rettentően nem jó átcsúszni bulímiába, anorexiába, de néhány edzőterem látogatása esetleg hasznos lehet. Például a lelkiismeret megnyugtatása érdekében is. Plusz a társaságért és ilyesmikért. Ugye?