Listaőrület
„Már nem bírtam elviselni, hogy akárhová nézek, mindenhol cetlik vannak!” – meséli Dani, aki két éve lakik együtt kedvesével, Mártival. A kapcsolatukban volt egy mélypont, amikor Dani választás elé kényszerítette párját: a cetlik, vagy ő. „Azt gondolná az ember, drasztikus lépés, nem kell ilyen komolyan venni pár cédulát. De mit tegyek, ha egyszer annyira bántotta a szememet, hogy nem bírtam tovább. Egy-két cetlivel kezdődött: egy bevásárlási lista a wc ajtón, egy délutáni program a hűtőszekrényen.
Hát most képzelje el mindenki, hogy néz ki 20 deka sajt, egy kiló kenyér stb. a wc ajtaján. A lakást szép lessan elborították a cetlik. Már minden programja más-más cédulán volt, más-más helyen. A tévén sorakoztak a papírok, a tapéta szinte felismerhetetlen volt már, hiszen soha nem szedte le a már aktualitását vesztett cetliket. Márti azt mondta, így legalább mindig tudom, hol van, mikor kivel találkozik.
A szülinapjára megleptem egy határidőnaplóval, azt gondoltam, ezzel megúszom azt a nagy összevisszaságot, ami nálunk uralkodik, s azt is, hogy mindig nekem kell a cetliket leszedegetnem. De nem így lett. Azt nem tudta használni, tehát maradtak a jól bevált cédulák, amíg ki nem keltem a magamból.
Az utolsó csepp az volt, amikor már az én nagyon is diszkrét, csendes anyám is szóvátette a dolgot. Ez úgy fél éve volt, azóta rendeződni látszik a helyzet, fogynak a cédulák!
Gábor története Volt egy barátnőm, akinek szinte már mániája volt, hogy állandóan a fodrászhoz járt. No nemcsak azért, hogy mindig szép legyen a frizurája, hanem inkább azért, hogy naprakész legyen a legfrissebb pletykákból. Kisvárosban laktunk, ő mindig a legtájékozottabb volt. Nem csak az idegesített, hogy egy csomó pénzt költ a hajszobrászra, mellesleg az én pénzemet, hanem az is, hogy amikor hazajött, mindig én voltam az első, akit a pletykákról tájékoztatott. Hiába mondtam, hogy engem nem érdekel, ő csak mondta, mondta, mondta. Nem bírtam sokáig, nem találtam a problémára megoldást, ilyen volt a lány alaptermészete. Útjaink elváltak.
