Ésszel vagy szívvel?

Van, hogy egy házasságból igen gyorsan elvész az összetartó erő, a varázslat. Lehet, hogy egyszerűen rosszul választottak a felek. Ha már csak a megszokás és a szürke hidegség marad, lehet, hogy nincs is értelme kitartani? Van, aki szerint egy hosszú kapcsolatban óhatatlanul ez történik.

Könnyű 10 év után egy új nőnek újat mutatni a megszokott, szürke feleség mellett. Szinte esélye sincs a megcsalt hitvesnek. Már évekkel ezelőtt az összes kártyáját kiterítette. Nincs több adu a kezében, ami olyan izgalmas lehet, mint az új hódítás sikerélménye a félrelépő férj számára. (Mérges)

Egy gyerek sok mindent megváltoztathat. Az otthon, a kicsiket nevelő anyák sokkal inkább kiszolgáltatottabbak, mint dolgozó, a „való” életben folyamatosan ott lévő társaiké. De még az sem biztos, hogy a gyerekeknek jobb, ha egy haldokló kapcsolatot csak miattuk tartanak fenn a szülők.





Miből gondolja bárki, hogy jobb a gyereknek egy egymást némán, szavak nélkül gyilkoló, vagy érzelmileg jéghideg, félhulla családban felnőni? Vagy inkább egy újban, ahol szerelmesek egymásba a szülei? Vagy persze marad az elhagyott, depressziós anyánál. Aki esetleg új szerelmet talál és megint jól lesz. (zombie)
 
Sok olyan jó kapcsolat is van, ami a régebbiek romjain született. Nem kell tehát eleve, becsületből elvetni az esélyt a szerelemre.

Még egy megjegyzés: néha nem árt ésszel is gondolkodni. (Egerke)