Renáta, 26 éves asszisztens
A főnököm egyben a barátom is. Pontosabban most már nem, de épp azt a korszakot élem, amikor nem tudok neki nemet mondani. Egy éve kezdődött a kapcsolatunk, akkor helyezték a céghez, és én lettem a titkárnője. Tommy angol, s mivel a cégnél gyakorlatilag én tudok a legjobban angolul, elég hamar közel kerültünk egymáshoz már csak a sok együtt töltött idő miatt is. Én épp akkor kerültem ki a főiskoláról, ez az első munkahelyem.
Mivel Tommy a főnököm, természetesen soha nem mondhattam neki, hogy nem, még akkor sem, amikor meghívott vacsorázni. A vacsorák sűrűsödtek, s azon vettem észre magam, hogy az ágyában vagyok. Elhalmozott ajándékokkal, nagyon kedves volt, elkényeztetett. Még azt az akadályt is leküzdöttük, hogy neki Angliában barátnője volt.
Egy év után kezdtünk elhidegülni egymástól, valahogy nem megy, hogy a munkában és a magánéletben is együtt. Megbeszéltük, hogy abbahagyjuk, de állandóan vacsizni, moziba hív. Nem tudom azt mondani, hogy nem, pedig semmi értelme az egésznek, pláne, hogy már meg is beszéltük. Nagyon nehéz így együtt dolgozni, de mégsem vagyok képes dönteni. Érzem magamban a nemet, de egyszerűen képtelen vagyok kimondani. Senki nem tud segíteni, valahogy rá kell vennem magam. Csak három betű, de mégis iszonyú nehéz!
Anita, 25 éves közgazdász
Nemrég szakítottam a barátommal, akivel már öt éve voltunk együtt. A szüleim már a kapcsolatunk kezdetén figyelmezettek, hogy kezdem elveszteni az egyéniségemet, nem tudok már úgy a sarkamra állni, mint régebben. Kissé kritikusabban kezdtem én is figyelni magamat, s észrevettem, hogy mindig az van, amit ő akar. Nem értem, miért nem mondtam neki sosem azt, hogy most márpedig nem!
Természetesen ennyi együtt töltött év alatt számtalan példa volt arra, mikor kellett volna a sarkamra állnom. Úgy érzem, már az elején elrontottam. A második találkozásunkkor megtörtént a dolog, s ezt nem kellett volna. De hát mit tehettem, annyira tetszett, teljesen elvarázsolt, hogy a város egyik legjobb pasija pont engem szemelt ki magának. Nagyon sokan pályáztak rá, és pont én kellettem neki! Ez nem semmi – gondoltam akkor. Persze ma már tudom, hogy nem így kellett volna alakítanom a dolgot, el kellett volna hinnem, hogy akkor is kellek neki, ha várunk még a szexszel egy darabig.
Ő alakította úgy a dolgot, hogy a második randin összejöjjön. Előre megszervezett mindent, egyszerűen nem mondhattam nemet. Pedig kellett volna. Most már egészen máshogy alakítom egy kapcsolat elejét, már egyáltalán nem az a fontos, hogy akivel összeakadok, az a város legjobb pasija legyen.
Kata, 23 főiskolás
Kollégiumban lakom, be kell vallanom, elég szabad életet élek itt. Most vagyok utolsó éves, minden időmet kihasználom, pár hónap múlva úgyis megváltozik az életem. Elég sok egy-két éjszakás kapcsolatom volt már itt a kolin belül és kívül is. Nem szégyellem, egyszer vagyok fiatal. Tudom, hogy egy nő irányít a kapcsolatokban, tudom, hogy csak rajtam múlik, bármikor mondhatnám, hogy ne, várjunk még vele egy-két hetet, de ha nem érzem, hogy ezt kellene tennem, akkor meg minek? Nem álltatom magam, nem játszom szerepet.
Nem hiszem azt, hogy egy fiúnak azért nem fogok kelleni hosszútávon, mert lefeküdtünk az első éjszaka. Nem ez dönti el egy kapcsolat hosszát. Ha kedvem van hozzá, nem szabadkozom, nem mondok feleslegesen nemet, belemegyek, és lesz, ami lesz!
