Egyedül is megy!

Ágota 25 éves értékesítési menedzser

Már jó sok csalódásom volt és most egyedül vagyok már több, mint egy éve. És jelentem, nagyon jól érzem magam a bőrömben, egyelőre nem hiányzik senki az életemből. Egy évvel ezelőttig mindig volt mellettem fiú. Mindig valaki, aki azt akarta, hogy más legyek. Az egyik azt akarta, hogy ne találkozzam a barátaimmal, a másik azt akarta, hogy azt a zenét hallgassam, amit ő. Senkit nem érdekelt, hogy én nem az vagyok. De persze mindegyikükhöz alkalmazkodtam, mert hát mit tesz egy tapasztalatlan lány?

Isteni egyedül! Én osztom be a saját időmet, van energiám magammal is foglalkozni, ráérek a barátaimmal mászkálni. Azt nem állítom, hogy nem ismerkedem néha csak próbaképp. Igen, bár közel sem használok ki minden alkalmat, de ha éppen ahhoz van kedvem, megteszem. Miért is ne? Pont az a lényege a szingliségnek, hogy a magad ura vagy. Ez nagyon sok önbizalmat ad, fantasztikus érzés, hogy csak magadra számíthatsz, s meg is oldasz mindent egyedül! Azt nem állítom, hogy sokáig így maradok egyedül, de nem siettetek semmit.






Móni 26 éves asszisztens
Azt mondják, hogy csinos vagyok, sokan nem is értik, miért vagyok én folyton egyedül. Hát biztos nem azért, mert az életforma az álmom, sokkal inkább azért, mert valahogy mindig így alakul. Hol én ülök a lapáton, hol pedig én teszem arra a fiút. Nem állandó szingliség az életem, mert próbálkozom, de nem jön össze.

Az biztos, hogy nem jó nekem akárki, de szerintem nem vagyok túlzottan igényes. Fogalmam sincs, mi lehet a baj, és hogy kiben van a hiba. Mindig olyan fiúkkal akadok össze, akik nem jók, nem felelnek meg. Biztosan van valahol olyan is, aki tökéletes lenne, bár ezt egyre kevésbé hiszem el. Becsülöm és csodálom azokat a lányokat, akik önként vállalják ezt az életmódot, én nem tartozom közéjük. Én várok.