A kicsi, a nagy, a kövér és a többiek

“Egy csipetnyi humor és önirónia helyrebillenti a dolgok menetét” – állítja Golyó, aki ugyan nem törpe, de mivel alig 150 cm magas, az élete nem könnyű. Hogyan ismerkedjen egy ilyen picurka férfi, hogyan csajozzon? – ez volt kamaszkorában a legfontosabb kérdése. De Golyónak szerencséje volt, annyi szeretetet és humort kapott, örökölt szüleitől, hogy legyőzte félelmeit, “felnőtt önmagához”, ahogy ő mondja.


Különlegesnek lenni, eltérni a többiektől, másnak lenni – ez mindannyiunk vágya. Talán csak azok az emberek nem gondolkodnak így, akik valóban mások. Nekik különbözőségük egy életre szóló terhet jelent, amelyet cipelnek a hátukon. Ők arra vágynak, hogy olyanok lehessenek, mint a többiek: ha végigmennek az utcán, ne bámulják meg őket, ne hozzanak zavarba másokat, ne nézzenek értetlenül rájuk. Nekik a párválasztás is nehezebb. Önértékelési, önelfogadási problémáik vannak – mondja erre a pszichológia –, s az az ember, aki nem képes magát szeretni, elfogadni, az nehezen tud megnyílni másoknak. A szép tudományos megfogalmazást a kövérek, alacsonyak, magasak sokkal prózaibban s emberibben élik meg: csúnya vagyok, hogyan is szerethetne engem bárki?

Hétköznapi kapcsolatok, szerelmek, párválasztás: láthatjuk, ez nem olyan egyszerű azoknak, akiknek a testmérete eltér az átlagostól. De mi történik, ha a kapcsolat mégis összejön, s a boldog pár szeretné élvezni a testi örömöket is? Még a legtoleránsabb, legnyitottabb emberekben is felmerül a „hogyan csinálják” kérdés, ha megpillantanak az utcán egy nagyon alacsony nőt egy magas férfival – vagy fordítva –, esetleg egy nagyon kövér férfit egy vékonyka hölggyel. Szerencsére az ember szexuális viselkedése éppen arról nevezetes, hogy igen változatos. Az évek folyamán minden pár kialakít néhány módszert, amely a legnagyobb örömet adja nekik, ezeket gyakorolják – s a többi százegynéhány pozitúrát kiiktatják étlapjukról. A nem átlagos testméretű emberek is pontosan ugyanezt teszik, legfeljebb az általuk kiválasztott módszerek eleve mások.

Egy kifejezetten túlsúlyos, erős férfi nem igazán nehezedhet alacsony, vékony élete párjára, viszont megteheti azt, amire a legtöbb férfi képtelen: állva ölbe kapja hölgyét, s az aktus alatt végig tartja. Egy nagyobb pocak kifejezetten útban lehet, ám nem akadályozza, hogy a nő legyen felül – s igazság szerint ez a helyzet a nők egyik kedvence. Ha a nő tartozik a túlsúlyosak táborába, hasonló gondok nem nagyon jelentkeznek, viszont a legtöbb férfi számára – minden jelenlegi divatirányzattal szemben – a húsos, markolászni való női test a legizgatóbb: egy végtelen lehetőségeket rejtő játszótér. Egy nőnek is megkeseríti az életét, ha pici, de hogyan éli meg egy férfi alacsony termetét? Hogyan lehet egyenrangú félként tárgyalni egy sokkal magasabb férfival, s hogyan lehet udvarolni a nőknek? Golyó megtalálta a megoldást, bár elismeri, neki sem volt könnyű.

– Ha az ember kicsinek születik, azzal az a baj, hogy minden normális testméretű emberrel szemben gyereknek érzi magát. S a magasabb emberek is kicsit úgy érzik, mintha egy gyerekkel beszélgetnének, legalábbis nekem ezt mondják a barátaim. A kis emberek pedig sokszor már itt elrontják a dolgokat: azért, mert alacsonyabbak vagyunk, még ugyanúgy jogunk van normális kapcsolatokat kiépíteni, kérdezni, válaszolni, tiltakozni. A legtöbb alacsony ember szégyelli testmagasságát, nem mer róla beszélgetni másokkal, emészti magát, elfojtott szorongásai lesznek. Én felvállaltam méreteimet, és megpróbáltam szembenézni a tényekkel.

– Az ilyen beszélgetések csodákat művelnek, mind a két fél rájön arra, mennyire nem számít a testmagasság. Amikor egy-egy barátommal ellelkiztünk erről a kérdésről, utána mindannyian azt mondták: milyen érdekes, már egyáltalán nem zavar, ha alacsony emberrel találkozom!
Például az egyik ismerőse bevallotta, hogy a zöldségessel, aki törpe, soha nem tudott rendesen kommunikálni, inkább elkerülte azt a boltot. De amióta Golyóval jó barátok lettek és elbeszélgettek, szívesen jár abba a boltba, nem zavarja többé az eladó mérete. S ezek azok a beszélgetések, amikor igazán mi is megérezhetjük azt, hogy lehet, hogy kisebbek vagyunk, de ugyanolyan értékes, izgalmas személyiségek lehetünk, mint bárki más. Ez ad olyan öntudatot, magabiztonságot, amely segít a párkapcsolatokban is. Bár épp most túl sok szépet nem mesélhetek: két hónapja váltam el a feleségemtől. De abban biztos vagyok, hogy a szakításunknak nem az volt az oka, hogy ő vagy 15 cm-el magasabb nálam! Szép szerelem volt a miénk, együtt éltünk több mint tíz évig, s most valahogy véget ért a dolog. Sajnálom a történteket, de most is szeretjük, tiszteljük egymást – csak éppen ezentúl külön utakon járunk. Kívánom neki, hogy találjon új szerelmet, és magamat sem féltem, mert hiszem: a kapcsolatok mélysége s a szerelem nem függhet a test méreteitől.


A nem átlagos külsejű emberek szerelmeiről, párkapcsolatairól, problémáiról bővebben olvashatnak a Családi Lap szeptemberi számában.