Sikerrel?

Megalázó vakrandik, halott remények, levéltömeg a semmiért és a semmibe. Aztán az egyik barátnőnk hirtelen szakított a teljesen szabályos úton szerzett akkor már jó sok éves kapcsolatával, amivel sokkolt mindenkit.

Már nem volt 18 éves, nem csoda hát, ha mindenki aggódni kezdett érte. Olyan hirtelen történt a dolog, és egy hosszú első kapcsolat után nem könnyű újat találni. Aztán jött az Internet. Jól átgondolt keresési szempontok, közben lakáskeresés, immár a valóságos létben, és levélváltások a virtuálisban. Teltek a hetek, a levelek és ajánlatok egyre sűrűbben jöttek. A lány lefogyott, kivirult, újra érezte, hogy érdeklődnek iránta az emberek. Kezdtünk róla meggyőződni, hogy talán mégis jót tett neki a dolog.





Aztán egyszer csak megtalálta. Nem úgy, mint a filmekben, amikor valaki keresgél a társkeresőnél, aztán végül a szomszédba szeret bele. Nem, nem épp úgy történt, ahogy a társkereső használati utasításának nagykönyvében meg van írva. Volt valaki, aki megfelelt a feltételeknek. Megtetszettek egymásnak.

Ma már házasok, van lakás is, és a gyerek is tervben. Igazi rózsaszín történet, ugye? Pedig valóban megtörtént. Azóta a társaság több tagja próbálkozik. Egyelőre sikertelenül.