Mennyire vagyunk romantikusak?

Van egy férfi, aki alsógatyában, zokniban ül a Tv előtt, vadul váltogatva a csatornákat, észre sem veszi, ha felesége a fodrásztól jön, inkább kiolvassa a telefonkönyvet, mintsem megnézzen egy romantikus filmet, alig beszél, akkor is ingerült, zabál, böfög, nyitott fürdőszobaajtónál csobogva vizel.

Létezik, hogy ez a két férfi egy és ugyanaz?






Kell-e Valentin nap, Nőnap, névnap, születésnap, hogy észrevegyük, az élet nem csak abból áll, hogy megkeressük az A, B, C hitelre, kocsirészletre, villany-, gázszámlára valót? Megéri-e arról álmodozni, milyen jó lesz összebújni téli estéken a kandalló mellett, ha lesz egyszer kandalló? Vagy inkább ideje lenne észrevenni, hogy nem partnerrel, élettárssal élünk együtt, hanem a kedvesünkkel, szerelmünkkel?

Kinyitod-e még a kocsi ajtaját a feleséged, barátnőd előtt, vagy megteszi majd a centrálzár?





Elérohansz-e a férjednek, barátodnak, ha zörög a kulcs a zárban, vagy nem akarsz lemaradni a Barátok köztről?


Lassítsatok le, vegyetek elő két poharat, legyetek nyugodtan sziruposak. A romantika csak annak röhejes, aki kimarad belőle.