Középkori szex-stop?

A híres, esetenként hírhedt római orgiák feledésbe merültek, és a hús gyönyörét felváltotta a lelki tisztaság iránti vágy.

Bűnösség ide vagy oda, az első negyven pápa még nős emberként képviselte egyházát, amíg be nem vezették a cölibátus intézményét. A kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, a IV. században élt és megtért Augustinus, Vallomások című könyvében elborzadva gondol vissza buja ifjúságára, amikor szeretőket tartott, és képtelen volt ellenállni a csábításoknak.

A kora Középkorban a puszta élvezetből űzött testi szerelmet nem csak a házasságon kívül, de annak keretein belül is elítélendő viselkedési formaként tartották számon. A jó keresztény férfi feleségéhez kizárólag gyermeknemzés céljából közelített, és azt is csak meghatározott napokon tehette. A megszorításokból fakadóan az aktus rövid és lényegretörő volt, nélkülözve mindenféle szexuális kreativitást. A női orgazmus, az előjáték, a szexuális változatosság ismeretlen volt a feleségek előtt, akik javarészt csak kötelességből engedték magukhoz uraikat.





Az egyház azonban nem volt képes mesterségesen elfojtani közössége minden tagjában a nemi vágyat. Az ösztönöket nem lehetett prédikációkkal féken tartani, és sokan vállalták még az örök kárhozatot is, csak hogy csillapítsanak vágyaikon. Fénykorukat élték az utcalányok és a bővérű szeretők, akiknek az istenfélő egyházfiak sem tudtak ellenállni. Legkönnyebben a nemes urak jutottak kívánatos leányokhoz és asszonyokhoz, mivel kiváltságaik közé tartozott a szabad nőrablás, liliomtiprás is.

Míg Európában a szexuális öröm fogalmának eltörlésén dolgozott viszonylag nagy hatékonysággal a keresztény egyház, egyes keleti társadalmak a tökélyre fejlesztették a szerelem művészetét. Indiában láttak napvilágot az erotika hindu tankönyvei, mint például a korunkban is nagy becsben tartott Káma-Szútra, melyek beavatták az olvasókat a testi és lelki szerelem minden titkába. A gyönyörkeltésben férfiak és nők egyaránt jeleskedhettek, ám ez nem jelentett egyéb társadalmi szinten is azonos megbecsülést. A nők, európai sorstársaikhoz hasonlóan, a férfiak tulajdonát képezték. Különösen kegyetlennek tűnik mai szemmel az a szokás, hogy a férj halálakor az özvegyet élve megégették az elhunyt halotti máglyáján.





A szexuális szabadság általános reneszánsza évszázadokat váratott magára. Néhány próbálkozás történt a merev elzárkózás feloldására, mint például De Sade márki a XVIII. században megjelent botránykeltő írása a nemi élvezetekről, ám a forradalmi áttörést csak a huszadik század hozta meg. A romantika felszabadította az elfojtott érzelmeket, majd megkezdődött a női egyenjogúságért folytatott küzdelem, valamint a szexualitás tudományágként való vizsgálata. A test és lélek szabadsága új világot teremtett. Az más kérdés, hogy milyen ez a világ…