Mi a helyzet?

Magyarország 1955-ben csatlakozott a sokat emlegetett New York-i Egyezményhez.
Ez a nemzetközi szerződés a prostitúció megszüntetéséért köttetett, pontosabban azért, hogy elejét vegye az emberkereskedelemnek, s hogy áthúzza a stricik és madámok minden létező számítását.
Ha bevált volna a dolog, a prostituáltak világszerte imáikba foglalták volna megmentőik nevét. Ezzel szemben a megmentésre kijelöltek köszönték szépen, s nem kértek az üdvözülésből.

Így – az évszázados hagyománynak megfelelően – a kurvák és futtatóik leginkább ott folytatták a dolgukat, ahol annak előtte. Bizonyos országok –felismerve, hogy még mindig jobb valahogy kezelni a kérdést, mint tudomást sem venni róla – saját hatáskörükben liberalizálták az Egyezmény bizonyos kikötéseit, így pl. Amszterdamban már senki sem csodálkozik a magukat kirakatokban áruló hölgyek láttán.





Bár a konzervatívabbak óva intettek attól, hogy az úniós csatlakozás előtt vésővel feszegessék az Egyezmény határait, 1999-ben az úgynevezett maffiaellenes törvény részeként a magyar honatyák rendelkeztek a prostitúcióról is. Ennek lényege, hogy a prostitúciót nem kívánták teljes egészében kivonni a büntethetőség alól, de bizonyos engedményeket azért tettek. Türelmi zónát kell ezek szerint kijelölnie minden olyan önkormányzatnak, ahol a prostitúció tömegesen megjelenik. A szándék arra irányult, hogy közrend és a közszemérem védelmét vastagon aláhúzva olyan helyzetet teremtsenek, amely bűnüldözési, higiéniai és ezer más szempontból viszonylag átlátható. Lett is ebből végtelenbe nyúló jogszabály- és szóértelmezés. Volt olyan település, amely kikérte magának a maga néhány prostiját: az nem tömeges, tehát nincs tennivalója. Más helyen vad satírozásba fogtak, s kiderült, hogy akkora hely sincsen zónázni, amely egy 32-es lábú prostituáltnak elegendő lenne.

A VIII. kerület ebből a szempontból speciális helyzetben van, ugyanis a kialakult helyzetet igen nehéz megváltoztatni. A kerület vezetése természetesen nem kamikáze kommandó, pontosan tudta, ha kijelöli – a város egyetlen komolynak mondható – türelmi zónáját, akkor özönleni fognak a népek, s nincs az a kerületi lakos a striciken kívül, aki ezt a békát szó nélkül lenyelné. Ezért arra gondoltak, hogy a már emlegetett amszterdami példához hasonlóan, vigalmi negyedet hoznak létre, amelyben a bárok, lokálok és egyéb turistacsalogató látványosságok mellett a bordélyházak is békében megférnek. Eddig azonban kevés foganatja van a törvénynek, az önkormányzatok hol szemérmesen, hol magukból kikelve kerülik a témát, a prostituáltakat összefogó egyesület pedig mulasztásos törvénysértést emlegetve perekbe fogott.





Az ismerősen csengő üzletszerű kéjelgés fogalma, mint olyan, már nem létezik: kivonták a Btk. hatálya alól. Szabálysértési eljárás keretében a védett övezetből (ti. türelmi zónán kívül) begyűjtött prostituáltak 50-150 ezer forint büntetést kénytelenek fizetni, nyilvántartásba viszont nem vehetik őket.