Tûsarok I. – Zsófia meséje

Zsófiával egy belvárosi cukrászdában beszélgettünk. Becslések szerint, a hazai luxusnők száma nem éri el a kétszáz-háromszáz főt. Ők azok, akik több nyelvet beszélnek, egyetemi vagy főiskolai diplomával rendelkeznek és szolgáltatásaikat többnyire külföldi és magyar üzletemberek veszik igénybe. Heti bevételük megközelíti egy, a szállodaiparban dolgozó értékesítési igazgató havi fizetését. Kiadásaik is igen magasak, hiszen ebben a szakmában fokozottan érvényesül az ápolt, vonzó megjelenés. A minőségi szépségápolási termékek, a szolárium, a fitnessz-terem, illetve a divatos ruhák pedig igen sokba kerülnek. Nincs állandó stricijük, viszont a szálloda portásainak rendszeresen jattot adnak. Vendégeik közül sokan visszajárnak, külföldről és belföldről egyaránt. Ami talán megkülönbözteti őket a többi prostituálttól, az az, hogy nemcsak szépek és okosak, de rendkívül műveltek is. Egy jó luxus-prostituált ugyanis nemcsak az ágyban jó, hanem lehet vele beszélgetni is.

Zsófia rendkívül csinos, szép, fiatal lány. Nyúlánk alakján elegánsan feszül a fehér kiskosztüm, hosszú, hullámos, barna haját kibontva hordja. Az interjú helyszínére taxival érkezik, amely beszélgetésünk végéig várakozik rá. Mint kiderül, saját sofőrje van. Azon gondolkodom, miközben nézem a természetes, bár kissé visszafogott modorban nyilatkozó lányt, hogy külseje alapján akár fiatal menedzsernőnek is nézhetném. Nagymamám szerint, egy nőnek mindig a kezét kell megnézni, abból sok minden kiderül. Mondhatom, Zsófia keze gyönyörű: apró, barna kézfejéből hihetetlenül hosszú ujjak ágaznak szét, ami nem tudom mit jelent, de nagyon tetszik. 

– Hány éves vagy?

– 26. De ha most megkérdezed, hogy milyen jegyben születtem, akkor azt is elárulhatom, hogy napjegyem Oroszlán, aszcendensem Bika.





– Hogyan lettél prostituált?

– Szeretném, ha az elején tudnád, hogy én nem vagyok kényszerprostituált. Nem származom sanyarú sorsú családból, és nem tandíjra kellett a pénz, hanem kocsira, utazásra, és kiemelkedő életszínvonalra. Megtehettem volna, hogy a főiskola mellett elmegyek szórólapozni, csomagolni, stb., de akkor most nem lenne saját lakásom és kocsim. Lehet, hogy a pénzszerzés ilyen módja sokak szemében erkölcsileg elítélendő, én azonban jól érzem így magam.

– Kikből áll az ügyfélköröd?

– Többnyire üzletemberekkel találkozom. Magyarokkal és külföldiekkel vegyesen. Vannak egyedülállók is, de a többség házasember. Életkorukat tekintve a huszonévesektől a hatvanasokig mindenki. A legidősebb eddig egy hetvenöt éves olasz férfi volt, aki a fiával jött megünnepelni a születésnapját Budapestre. Néha egyetemisták is jönnek hozzám.





– Élvezed a szexet az ügyfeleidel?

– Van, amikor igen. De inkább az a lényeg, hogy a férfi élvezze. Nekem az a jó, ha visszatérő vendégeim vannak.

– Megjátszod magad az ágyban a vendégeid előtt?

– Ezt így nem mondanám. Őszintén kedves vagyok velük, és ezt értékelik a férfiak. Nyilván ők se várják el, hogy életem legnagyobb szexuális élményét velük érjem el. A hamisságot senki sem szereti.

– Van barátod?

– Igen, van. Két éve vagyunk együtt.

– És ő mit szól hozzá, hogy ezt csinálod?

– Nincs kifogása ellene, de szeretné, ha egy-két éven belül abbahagynám, amit meg is fogok tenni. Az elején megbeszéltük, hogy én ebből élek egy ideig, és ő így elfogadott engem, aminek nagyon örülök és büszke vagyok rá.

– Hogyan telik egy átlagos pénteki napod?

– Általában 10-kor kelek. Zuhany, reggeli, edzőterem. Délután kicsit olvasok, tévézek, szöszmötölök a lakásban, majd felkészülök a találkozásra az ügyfeleimmel. Fodrász, kozmetika, smink, stb.

– Hány férfival találkozol egy nap?

– Az attól függ. Mindig van egy-két ismeretlen, akikkel legfeljebb este kilencig vagyok együtt. Van úgy, hogy senki sincs 3-4 napig. A fő műsorszám a visszatérő vendégeké.

– Mennyibe kerül nálad egy együttlét?
 




– Nincs tarifa. Van egy összeg, ami alatt nem megyek el.

– Mi ez az összeg?

– Maradjunk annyiban, hogy szemérmetlenül nagy összeg.

– Mi a véleményed az utcai prostituáltakról?

– Szolidáris vagyok velük. Mást nem igen tehetek. Egyik kedvenc könyvem Bódis Kriszta: Kemény vaj című kötete, ami egy fiatal roma lányról szól, aki prostituáltként él. Én mint prosti, és mint nő, jól értem azt a kiszolgáltatottságot, amiben a főhős létezik. Ebből a szempontból az én világom is éppen olyan kemény, mint az utcalányoké, csak az én közegemben a szereplők jobban adnak a látszatokra. Ebben a szakmában minden lány pontosan tudja, hogy mennyit ér a teste.

(Képeink illusztrációk)