Regényajánló

Mary Jo Putney:

Az elcserélt menyasszony

Mary Jo Putney könyveinek olvasói nyilván már tudják, hogy az írónő előszeretettel viszi hőseit távoli országokba. Ráadásul regényei általában a XVIII-XIX. században játszódnak. Nincs ez másként most sem. Az 1700-as években Alexandra, az ifjú özvegy kislányával Ausztráliából tart hazafelé. Hajójukat kalózok támadják meg, és mindkettőjüket rabszolgának hurcolják el. Ráadásul egymástól elszakítva. Fél év telik el, mire felcsillan a remény Alex számára. Méghozzá Gavin Elliott személyében, akivel már az írónő más regényeiben is találkozhattunk.
A hajóskapitány épp azon a szigeten köt ki, ahol Alexet engedetlensége miatt akkori gazdája árverésre bocsátja. A férfi a sziget hagyományainak megfelelő párbajt vív az uralkodóval a lányért.
Hogy aztán sikerül-e megtalálniuk Alex kislányát és még milyen izgalmak várnak rájuk Angliában, arról most mélyen hallgatunk. Legyen elég annyi, hogy nem akármilyen fordulatok várnak még a párra!

 

 

General Press Kiadó, 412 o., 1500 Ft

Zsigray Julianna: Erzsébet magyar királyné

“Mi történt?
Az ország uralkodójának felesége az anyanyelvünkön szólt hozzájuk. Magyarul beszélt, kissé merev, de tiszta magyarsággal, és nem tartott a kezében felséges kéziratot, amelyből felolvasta volna a felséges beszédet. Finom, ifjúságtól meleg szájából egyszerűen, üdén buggyantak ki a szavak. Halk, kis lélegző szünetekkel beszélt. Az édes asszonyhang sugárzott a levegőben. Amit mondott, talán nem lett volna sok egy másország császárnéjától, egy más ország népe előtt. De itt, a Holburg hideg márványtermében, a császári csillárok jégszilánkjai alatt, olyan volt, mint a mennyei üdvözlet…
– A mi királynénk – mondta hangtalanul Ferenczy Ida, és Andrássy gróf bólintott. Megértették egymást némán.”

Ferenc József gyönyörű feleségéről, a legendás Erzsébetről sok könyv jelent meg az elmúlt években is, de olvasmányosságával, romantikus hangvételével valamennyi közül kielemkedik Zsigray Julianna szép regénye.


K.U.K. Kiadó, 360 o., 2100 Ft

Gail Eastwood:

Szemérmetlen szívek

A XIX. század eleji Londonba kalandozunk Gail Eastwood vezetésével. A trópusokról, hároméves „családi száműzetésről” visszatérő Lord Ramsdale-lel együtt csodálkozhatunk rá a nyüzsgő nagyvárosra, a forgalmas utcákra, az új hidakra és a Temzén zajló vízi kereskedelemre. És természetesen a nőkre, azok közül is leginkább egyre, a közelmúltban megözvegyült Lady Wetherellre. A hölggyel azonban van egy kis baj: az egész város botrányhősnek tartja, aminek van egy kis alapja, hiszen a nő fiatal korában apja festőakadémiáján volt modell. Férje halála óta azonban egyre több rosszindulatú pletyka tárgya a gyönyörű asszony, olyannyira, hogy a legtöbb házban nem fogadják, és rokonai bíróság útján akarják tőle elvenni pazarló életet élő gyámfiát. Lord Ramsdale-t azonban ez nem zavarja, s a gyámfiú felkarolásának örvén bemutatkozik a Lady-nek, majd meginvitálja őt magához.

És itt kezdődik a baj: Lord Ramsdale egyik festményéről a volt festő-modell kideríti, hogy hamisítvány. Ráadásul a hamisító Lady Wetherell apjának színeit használja… Nincs más hátra, Lord Ramsdale a teadélutánok, bálok, fogadások és a kötelező randevúk közti szünetben megpróbálja felgöngyölíteni az esetet – s még nem is beszéltünk arról, hogy részt kell vennie a Hercegi Kupán, a legnagyobb pénznyereménnyel kecsegtető vitorlásversenyen.
Furcsa regény a Szemérmetlen szívek. A sok részlettel, gazdagon megfestett háttérkép előtt eltörpülnek a szereplők, kétségbeesetten igyekezvén kalandjaikkal magukra irányítani a figyelmet. De hiába hiteles a díszlet, ha a főhős és a főhősnő örökké kívülállóként, még saját érzelmeiktől is idegenül viselkedik – jó példa erre, amikor Lady Wetherell miután megmentették, rájön, hogy ha szereti is Lord Ramsdale-t, nem lehet az övé, s majdnem hat oldalon keresztül ragaszkodik is ehhez az értelmetlen elképzeléséhez, majd a főhős első szavára meggondolja magát. A valódi szenvedély hiánya miatt a regény sajnos nem növi ki magát illusztrált történelemkönyvből igazi szerelmesregénnyé.

 

Aquila Könyvkiadó, 283 o.

Danielle Steel:

Randevú a reménnyel

Paris Armstrong kiegyensúlyozott boldog életet él férjével és két felnőtt gyerekével Greenwich nyugodt városkájában. Még mindig fiatalos, karcsú, vonzó, és ő adja a legmeghittebb banketteket a városban. Az egyik ilyen összejövetel végén azonban férje bejelenti: válni akar, mert talált egy Paris-nál húsz évvel fiatalabb nőt, aki mellett boldogabban él.

Ugye ismerős a helyzet a Danielle Steel könyvekből? Gondolom, már önök is kitalálták a folytatást: a Tökéletes Nő, Gondos Anya és Gyöngéd (ex)Feleség sokáig szenved, majd kiderül, hogy férje hitvány alak volt, és a nő hozzámegy egy gyerekkori barátjához.

Hát, örömmel jelenthetem, hogy ezúttal tévednek. Igen, Parist összetöri, hogy férje elhagyta, de egy megértő terapeuta segítségével túlesik az érzelmi mélyponton, összeszedi magát, és beszáll a játékba. A Randizós Játékba. Hol barátai, hol a véletlen hozza össze elhagyott vagy még meg sem talált férfiakkal, akik hol borzalmasak, hol kiállhatatlanok, hol szerencsétlenek, esetleg túlságosan is tökéletesek, de semmiképpen sem az igaziak. Paris azonban nem adja fel. Új barátokat szerez, és egyben új munkahelyet is, s barátaival együtt végignevetik és –kommentálják az asszony szerencsétlenkedéseit.

Mindent megtudunk a magukat elkötelezni nem képes férfiakról, az önimádókról és az önsanyargatókról, s mindezt olyan humorral, melyet soha nem tételeztem fel Danielle Steel-ről. A női élet kevésbé magasztos szféráit ugyanis harag és önsajnálat nélkül (és láthatóan saját tapasztalatokkal felvértezve) kicsit ironikusan, kicsit megbocsátóan láttatja az írónő. S ettől lesz az egész könyv személyes. Avagy ki ne ismerne saját hasonló kalandjára, amikor az aromaterápiás masszázskezelést részletezi? A történet vége talán az egyetlen pont, amivel nem értek egyet Danielle Steel-lel: én egy másik pasit választottam volna. De olvassák el önök is és döntsék el, ki lenne az igazi Paris-nak.

 

 

Maecenas Könyvkiadó, 380 o.