Bűbájos” őseink varázsitallal, rítusokkal, mágiával akartak a csoda uraivá válni, mi pedig elméletek szemüvegén keresztül próbáljuk megfoghatóvá tenni a szerelem élményét, a spirituális vágytól egészen a hormonokig. Az érdekes az, hogy hiába tudjuk vagy véljük, hogy tudjuk – a lehetséges okokat, mégis, minden tudatosságunk ellenére a szerelemmel beköszön az életünkbe az irracionálisra való nyitottság.
Valahol az az ősi, bűbájos” részünk erősödik meg, amely újra képessé válik a mágiára. A mi rituáléink ugyanarról a tőről fakadnak, mint a korábbi korok emberéé. Gondoljuk csak végig, hogy a szeretett személy bármely használati tárgyának, ruhadarabjának, fényképének milyen jelentőséget tulajdonítunk a szerelmi kapcsolat születésekor. Minden, amit ő birtokolt, az ő maga. Ha megszerzem ezeket a dolgokat, valamilyen formában ő is az enyém lesz. Széttépni a fényképét, kidobni a leveleit, azt jelenti, hogy a tárgyaidon keresztül, téged is elengedlek, nem kötlek többé magamhoz”.
A szerelemmel újra részeseivé válunk mindannak, amik a gondolatainkon, viselkedésünkön, saját világunkon túl van. Emlékeztet bennünket arra, amik valójában vagyunk.
Egy isteni csoda részesei.