Regényajánló

Hedwig Courths-Mahler: Hajsza az örökségért

Sok emberéletet követelő sarkköri expedícióról egyetlen túlélőként tér haza Klaus Weyersberg.
Egy éven át, amíg ő az elemekkel küzdött a túlélésért, mindenki azt hitte, ő is odaveszett a többiekkel együtt. Apja belehalt az elvesztése miatt érzett fájdalomba, mesés örökséget hagyva maga után. Végrendeletében unokatestvérére, Kurtra hagyta a vagyont, egy kikötéssel: fia minden örökösi joga megmarad eltűnése után tíz évig. Klaus, hogy megismerje rokonait, barátjának, az expedícióban meghalt Horváth doktornak adja ki magát, és így nyer meghívást a Weyersberg-házba.
Ott megismerkedik Kurttal, az örökségvadász családfővel, Mariával, a kispolgári boldogság után áhítozó feleségével, lányukkal, Idunával, akit megszédített a gazdagság és a modern női lét gondolata, és szegény rokonukkal Ruth-tal, aki intézőként robotol a családnak, hogy hasznossá tegye magát. Aztán ott vannak még a szomszédok, Charles és Winnifred Longwy, a kedves, szerény vendéglány, Trude Holl, és számtalan hozományvadász, akik Iduna körül legyeskednek. Szerelmek szövődnek az érdek és érdem alapján, Klaus megtudja, hogy Ruth akkor is szeretné-e, ha szegény lenne, Idunáról kiderül, hogy szíve mélyén tisztességes német lány ő is, csak Kurt nem kapja meg, amit szeretne (azaz a Weyersberg-vagyont).

Talán túlságosan is sok szál gubancolódik össze ebben a regényben ahhoz, hogy egy legalább sikeresen kibontakozzék. A rég elfeledett vagy elhagyott szerelmesek meglepetésszerűen ugrálnak ki a bokorból, miközben szegény olvasó azon töri a fejét, miért is kell Klaus Weyersbergnek álnéven megjelennie a birtokán, és azután ítélkezni a rokonai felett? Ha ezen túltenné magát, jön a következő dilemma: miért nem elítélendő, hogy Trude a pénze nyújtotta lehetőségek miatt szereti Charles-t, és Charles szinte „megvásárolja” Trude-t a szerelem jegyében? Vagy ez csak a modernséget és önállóságot a frivolitással összekeverő Iduna esetében bűn? Ne várják tőlem a megoldást, én is hüledezve olvastam az ítéletet: „Mi, nők azért vagyunk a földön, hogy a férjünket boldoggá tegyük, és ezáltal mi magunk is azok legyünk.” Bár a történet végén négy szerelmespár áll az oltár elé, ez a tömeges boldogság is csak nehezen fedi el a történetben tátongó lyukakat.

EX-BB Kiadói Kft., 302 o., 878 Ft

Anita Shreve:

Hol és mikor


Harmincegy évvel ezelőtt, egy nyári táborban szeretett egymásba Charles Callahan és Siân Richards. Akkor a távolság és a család nyomására megszakadt a kapcsolatuk, és az elmúlt évek szinte teljesen eltörölték az emlékeket. Mára mindketten rossz házasságban élnek egy olyan emberrel, aki az együtt töltött idő ellenére idegen, de akitől a gyerekek miatt nem válnak el. Charles ráadásul a csőd szélén áll, bár ezt nem vallja be otthon. Amikor a férfi meglátja Siân képét az újságban, ahol a nő frissen megjelent verseskötetéről tudósítanak, feltámad benne a vágy, hogy közösen felidézzék a régmúlt boldog emlékeit. Hosszas levelezés után újra találkoznak a nyári tábor színhelyén, de múltidézés közben felszínre kerülnek a régmúlt emlékei is, és újraéled a hajdani szerelem. S bár eleinte minden tökéletesnek tűnik, családjaik választás elé állítják őket.

Furcsa regény a Hol és mikor, kísérlet arra, hogy a szerelmesregény történeti sémáját a való életben kipróbálja az író. Egy igazi szerelmesregényben az elhagyott társak a szerelemre méltatlannak mutatkoznának, vagy megértően elbúcsúznának – ehelyett itt jelenetet rendeznek, és szánalmasan ragaszkodnak egy kapcsolathoz, amiben maguk is boldogtalanok. A főhősök sem tökéletesek, mint ahogy szerelmük is tele van bizonytalansággal, tétovázással, szerencsétlenkedéssel. Mindezt persze igazolja az író törekvése a valóság hű megragadásra – olyan mértékben, hogy még a Siânnak szerelmi emlékeztetőként küldött kazettán lévő számokat is felsorolja a könyv végén, hogy a lelkesebb olvasók aláfestő zeneként hallgathassák. De bármennyire érdekes is a kísérlet, végig érződik rajta a kísérleti jelleg, amit a regény stiláris sokszínűsége (hol levélformában, hol első, hol harmadik személyben beszéli el a történetet Anita Shreve) csak kiemel. Végül a regény, pontosan realizmusa miatt belefullad a hétköznapok kisszerűségébe, amit a tragikus végkifejlet sem tud feloldani. A végeredmény egyszerre felkavaró és kiábrándító – bár érdekes, újszerű alkotás, semmiképpen nem ajánlom nyomasztó téli délutánok olvasmányaként.

GABO, 287 o., 1790 Ft