A paplan

Majdnem biztos vagyok benne, hogy nem. És ez így lett természetes. Prüdéria? Szégyenlősség? Egyszerűen csak elrejtettük magunkat egymás elől.

Persze lehet, hogy tévedek, és ez a furcsa, ellentmondásos kapcsolat, amelyben saját testünkkel élünk, ösztöneinkben adott. Mindenesetre az európai kultúra rendesen rádolgozott arra a bizonyos paradicsombéli mozzanatra, amikor is Ádám fügefalevél után kiáltott. Na, hát akkor jó időre befellegzett a meztelenkedésnek, legalábbis a Föld azon pontjain, ahol az Úr könyveit (lásd: biblosz – biblia) sűrűn lapozgatták. A boldog „tudatlanságban” élő, úgymond természeti népek kimaradtak ebből a fajta dresszúrából, szeretik és elfogadják evilági porhüvelyüket úgy, ahogy az van, anélkül, hogy eszükbe jutna, vajon szép-e az, vagy csúnya. Ha fáj valahol, gyógyfőzet rá, ennyi.

De térjünk vissza a civilizáció bugyraiba, ki melyikben érzi otthon magát, szabad a pálya: egy biztos, nagy többségünk számára rettentően kínos volt végignéznünk első szerelmünk pucér valóján. Tisztelet – és mélységes irigység – a kivételnek, az első szerelmeskedés után zavartan húztuk magunkra a takarót, vagy bármi mást, ami a kezünk ügyébe akadt, hogy elrejtsük ernyedt elégedettségben pihegő tagjainkat. Nem is tudom, a magunké vagy inkább a másiké zavart-e jobban, de mivel a dolog kölcsönös volt, még csak észre sem vettük.





És bármiben fogadnék, hogy még mindig nem veszitek észre. Nincs az a szenvedély, nincs az a kábulat, amelyből ki ne zökkentene, ha lecsúszik a paplan. „Semmi, semmi, csak fázom.” – mondja a lány. „Várj, így meghallanak, bújjunk alá!” – mondja a fiú. Hihetetlen, mit ki nem talál az ember, miközben becsukódik fejében a fürdőszoba ajtó. Nincs is ezzel semmi gond, egészen addig, amíg össze nem futsz valakivel, akinél nyitva marad.

Szexológusok, természetgyógyászok köteteket írnak tele azzal, hogyan teheted harmonikussá mindennapjaidat, ágytól asztalig. A szerelem iskolájának első leckéje mindnyájuk szerint, hogy békében légy önmagaddal, beleértve tested minden porcikáját. A szeretkezés bizalom és önbizalom dolga – mondják, tehát ha közben úgy érzed, hogy jobban esik elrejtened magad, akkor ott bibi van. Ha csak sötétben vagy paplan alatt vagy képes átadni magad a gyönyörnek, az azt jelenti, hogy tartasz valamitől. Nem biztos, hogy partneredtől, lehet, hogy éppen önmagadtól. Hát így állunk.





Tudjátok, nekem mindig azt mondta az anyukám, hogy a szerelemben minden megengedett, ami egyiknek is, másiknak is jó. Elég fura, zaklatott életet élünk, tele vagyunk szorongással, sietséggel, megfelelni akarással. Legtöbbször azt sem tudjuk, éppen mi miatt van gombóc a torkunkban. Úgyhogy azt mondom én nektek, hogy nyugodtan szerethetjük egymást akár paplan alatt is, ha úgy finom, és ha úgy alakul, hogy fölé kerülünk, hát próbáljuk ki, hátha ott még jobb, csak eddig valahogy nem jutott eszünkbe. Vagy például egyszer így, egyszer úgy. Vagy világosban, paplan alatt. Vagy sötétben, paplan fölött. Vagy egyszer így, egyszer úgy. Értitek?