Igen, anyukám…

Eltekintve attól, hogy ennek a mondatnak így, ahogy van, az ég világon semmi értelme, érdekes dolgot vetett fel ez a Mari. Többet is egyszerre, de engem leginkább az foglalkoztat azóta is, hogy ugyan miért volna papucs a Józsi, meg aztán, hogy ha bebizonyosodna, hogy tényleg az, akkor az most jó hír vagy rossz.

Első ránézésre ugye nyilvánvalónak tűnik, hogy ha a Józsi egy papucshős, akkor az a Marinak jó, mert annyit költ fodrászra, amennyit akar, a Józsinak meg rossz, mert nem kártyázhat hajnalig a haverokkal. Na klassz, ezt jól megoldottuk, köszömszépen!
Most már világos, hogy minden férj papucs, aki nem kártyázik hajnalig, és minden asszony akarnok, aki gyakran jár fodrászhoz. Ne marháskodjunk már, ez így még egy szinglinek is erős!





Apropó szingli: a gusztusos, ámde magányos egzisztenciahősök korában már az is a gyengeség jele, ha egy pasi egyáltalán megnősül, innen aztán már csak lefele van út, mondhatni egészen a papucs alá. A menyasszonynak is rettentően kínos, ahogy nézi őt a násznép a szemével, no lám, ő az, akinek sikerült ezt a szegény palimadarat lépre csalnia, de azért mégiscsak a vőlegényt minősítik ezzel, ha nem is pont róla sutyorognak. Ő lesz az, akit majd kiröhögnek a haverok kankedden, ha megszólal a telefonja.





Persze a Mari nem egy szingli, öregecske is már ahhoz, hogy az lehessen, meg férjezett is. Ő még azt mondja a telefonra, hogy csörög, nem azt, hogy szól, de a Józsi még neki is papucs, úgyhogy ennek a fele sem tréfa.

Miért lenne papucs? – teszem a hülyét, de így két konyak után ez komoly kérdésnek hangozhat, mert a Mariból dől a szó. Hogy a Józsi nem tud nemet mondani, veszekedni is csak a kocsi meg a gyerekek miatt lehet vele néha. Mindig minden úgy van, ahogy van, vagyis, ahogy a Maritól kitelik, meg aztán még 15 év után is virágot hoz, igaz, hogy csak kedden, de akkor is! „A kollégái meg azt hiszik, hogy én egy hárpia vagyok, mikor nem is. De hát ha egyszer neki jó velem még mindig?”

Ezen aztán nem nyitunk vitát, hogy kinek jó meg kivel, de azt meg kell hagyni, hogy a Józsi tényleg nem tűnik boldogtalannak. Szerintem egyszerűen csak imádja a Marit. És ha egyszer a Mari mindig mindent jobban tud, akkor miért ne lehetne úgy az a minden?





Még mielőtt a férfiúi bölcsesség letéteményesévé avatnánk ezt a Józsit, meg kell hagyni, hogy tényleg lustácska egy kicsit. De a Mari meg örökösen pörög, hol van itt a gond? Hogy a Mari megunta a pörgést? Ja, kérem szépen, az nem úgy megy, hogy egy darabig ezt játsszuk, aztán más ötletünk támad, és jól lepapucsozzuk azt a másikat, aki eddig hagyott bennünket kiteljesedni. Mondtam is a Marinak, hogy nem úgy van, a Józsi nem is papucs, egy nő egyébként se mondjon ilyet, mert ezt a férfiak találták ki, ők mondják egymásra, mégpedig többnyire a válásközelben lévők azokra, akiknek még működik. Így aztán nem is nagyon jelent mást, minthogy „Öregem, nem veszekszel eleget az asszonnyal!”.

Ez a Mari bolond, ha azt hiszi, hogy a Józsi egy papucs. Szerintem csak szereti, és esze is van hozzá, hogyan tartsa meg. A nagyapámat egyszer hallottam komolyan beszélni, azt mondta, drága bogaram, olyan kevés fontos dolog van az életben, mondjuk kettő-három, több biztosan nincs, miért ne törődhetne minden mással a nagyanyád? Ez jutott eszembe a két konyak után, meg, hogy a Mari egy bolond.