 |
Rögtön beindult a fantáziám, amikor megtudtam, hogy dolgozik a szállodában egy japán énekesnő. Hát még, amikor meg is pillantottam! meséli István. Attól fogva már csak az alkalmat kerestem, hogyan szólíthatnám meg. Végül félénken bemutatkoztam, és megkértem, ajánljon néhány japán dalt, amit eljátszhatok. Legnagyobb meglepetésemre már másnap megkeresett, kezében egy hosszú listával, amin gyöngybetűkkel kijegyzetelve állt vagy száz dal címe. Hozzá adott még egy vaskos kötet kottát is. Lenyűgözött a figyelmességével, aztán egész este mellettem ült, és beszélgettünk, miközben én zongoráztam. Utána hazakísértem, búcsúzáskor félénken megölelt, pedig látszott rajta, milyen falak veszik körül, mennyire idegen neki a mi kultúránk. Aztán elkezdtünk találkozgatni, ismerkedni, az első csókra két hónapot kellett várnom, de egyáltalán nem bántam. Azt hiszem, már az első estén fülig beleszerettem, bármit megtettem volna érte.
Egy nap elérkezett az a nap, amitől mindketten féltünk. Befejezte a tanulmányait, Michiyónak haza kellett utaznia. Úgy döntött, velem marad. Felhívta az édesapját, a családfőt, és elmondta neki, hogy beleszeretett egy magyar fiúba, nem megy haza. Az apja éktelen haragra gerjedt, nem értette lányát, akit akkor már egy tanári állás és egy saját ház várt otthon. Napokig nem tudtuk, mi is lesz az egészből, mint később elmesélték, kedvesem apja egy hétre elvonult a világtól, nem evett, csak ivott és meditált. Aztán felhívta a lányát, és elnézést kért tőle, amiért goromba volt. Ez persze még nem jelentette azt, hogy beleegyezik a házasságunkba, a szükséges papírokat párom húga küldte el nekünk a legnagyobb titokban. A szülőknek csak tíz nappal az esküvőnk előtt mondtuk el az igazat, amikor már nem volt visszaút.
Az esküvőnk gyönyörű volt, Michyo édesapja énekelt nekünk, az édesanyja pedig táncolt hozzá, ez azt jelentette: elfogadtak, minden rendben. Tudom, hogy a feleségem sok mindenről lemondott, a karrierjéről, a jólétről, de ő azt mondja, az a boldogság, amiben három gyermekünkkel élünk, mindennél többet ér.
