 |
Korábban, odahaza, nagyon szabatos életet éltem, sokat szórakoztam, lógtam a haverokkal, csak a foci érdekelt, de lassan elegem lett ebből az életből. Meguntam a langyos kényelmet. Huszonöt éves voltam és bizonyítani akartam, hiszen egy férfi sikerein keresztül érik férfivé, amíg nem tesz le valamit az asztalra, addig csak gyerek. És akkor elnyertem egy egyéves közgáz-ösztöndíjat Budapesten, idejöttem tanulni, majd céget alapítottam. Így kezdődött. Aztán szerelmes lettem.
Magyar lányba?
Igen.
A nyelv nem volt akadály?
A nyelv mindig akadály, határ, mely elválaszt a másiktól, de ha szereted a másikat, erőt veszel magadon, és leküzdöd az akadályt. A szerelem a legjobb tanár. Mivel Magyarországon éltünk, úgy döntöttünk, hogy én tanulok meg a magyarul, így a baráti társaságba is be tudok illeszkedni.
Miért lett vége ennek a kapcsolatnak?
Mert megtanultam magyarul, és megértettem, hogy nem vagyunk egymáshoz valók.
Milyen tapasztalataid vannak a magyarokkal? Kapcsolataikban mennyire különböznek az olaszoktól?
Egy magyar később bontakozik ki, később tárja fel magát. Én azonnal. Ez olyakor ijesztőnek tűnik, de ha valaki pozitívan nyit, akkor én is. A család viszont sokkal zártabb Olaszországban. Ha egy olasz családba akarsz bekerülni, sokkal-sokkal nehezebb dolgod van, mint Magyarországon, de az első lépés könnyebb.
Főzni is odahaza tanultál meg?
 |
Mit jelent a főzés? Szeretetet, odafigyelést, hiszen örömet akarunk szerezni, szeretnénk, ha ízlene neki az étel. Azért a mama főztje a legfinomabb, mert szeretettel készül. Nálunk szent volt az ebéd iskola után, és szent volt a vacsora is este. Ha örömmel főzöl, finom lesz az étel.
Én mindenevő vagyok, mert a mamám rászoktatott. Anyám szerint mindent meg kell kóstolni, és meg kell érteni.
Adj valami tanácsot Valentin-napra a szerelmeseknek.
A szerelem magától nem tart örökké. Ezért ha valaki szerelmes, tegyen róla, hogy minél hamarabb megszülessen a szerelem gyümölcse, a gyermek. A gyerek új táptalaj a szerelem számára, a feleség és a férj szeretete rajta keresztül találja meg útját. Ha a szüleinket látjuk, akik harmincöt-negyven éve élnek együtt, tudjuk, hogy ez így van. Felépítették az életüket, házukat, megvalósították álmaikat. Az én szüleim harmincöt év után szerelmesebbek egymásba, mint valaha. Kompromisszumok kellenek, de mindig együtt. És még valami, Isten nélkül az ember gyenge ahhoz, hogy össze tudjon tartani egy családot.
Szeretnél itt maradni?
Igen szeretnék, de ha lesz valaki mellettem, együtt fogunk dönteni.
