Azok a piszkos legénybúcsúk…

A legénybúcsú, vagy azzal rokon szokás a világ szinte minden részén ismert. Természetesen koronként és tájanként változó módon jelenik meg. Mára, legalábbis a nyugati kultúrkörben, elveszítette spirituális jelentőségét. A leendő férj már nem azért tart legénybúcsút, hogy megóvja házasságát a gonosz démonoktól, de az sem jellemző, hogy arra kéri az ott levőket, részesítsék kollektív módon olyan szellemi erőben, ami megkönnyíti számára az új, vagyis a házas létmódra való felkészülést. A legénybúcsú mai fogalomalkotásunk szerint olyan esemény, amelynek során a férfi utoljára rúghat ki a hámból anélkül, hogy jogos módon tartania kéne bármilyen felelősségre vonástól.

Hamar hozzá kell azonban tennünk, hogy a legénybúcsú eseménye nem tükrözi a mai párkapcsolatok reális viszonyait. A házasulandók többsége már jó ideje él együtt, ahol a felek közötti kölcsönös elvárások nem különböznek radikálisan a házas felek elvárásaitól. Az éremnek azonban van egy másik oldala is, nevezetesen az, hogy a házasságról alkotott felfogás sokszínűsége nem zárja ki azt sem, hogy a férj nem adja fel bizonyos legényes szokásait. Ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, mire is jó a legénybúcsúztató? Egyrészről, a fent elmondottak ellenére is, fontos lehet a leendő férjnek, hiszen mégiscsak élete meghatározó pontjára, nevezetesen a házasságra hangol rá, másrészt jó muri lehet, a férjjelöltnek és kompániájának egyaránt.

A legénybúcsúra általában a vőlegény egyik barátjának házában gyűlik össze a vőlegény és baráti köre. Nem szerencsés, ha az összejövetel esetleges jelleget ölt. Általában már előzetesen egy vagy több személy kezébe veszi az irányítást, és a vőlegény tudta nélkül, de annak főszereplésével, egész estés koreográfiát tervez. Ennek első részében még nyugodt a tempó; némi iszogatás, eszegetés történik, továbbá a vőlegény irányába célzott szellemes vagy kevésbé szellemes megjegyzéseket hallhatunk.

Természetesen végig ügyelnek a barátok, hogy a leendő férj igényeit kielégítsék. Már előzetesen a kedvenc italait vásárolják meg, az étel elkészítésében is ügyelnek ízlésére, és a szervírozásnál is előzékenyek. Fontos lehet a vőlegény számára, ha érzi, legalább életében egyszer, hogy élete valószínűleg jelentős eseményét barátai is átérzik. Az idő és a meglévő alkohol mennyiségének múlásával a hangulat is kezd változni.

Kezdetét veszi a koreográfia második fele. Ilyenkor kell résen lenni, ha képes erre, a vőlegénynek, nehogy barátai ármánykodásának végzetes áldozata legyen. Az ármánykodások leggyakoribb esete, amikor a barátok egy szemrevaló táncos lányt rendelnek a már félig elázott vőlegénynek, aki, ha nem figyel, és a hölgy is túl szeretne teljesíteni, könnyen a hölgy karjai között találhatja magát. Ez persze gyakran a búcsúztatott beleegyezésével történik, például amikor barátaival együtt egy éjszakai klubbot látogat meg, és csupán pénztárcája, egy baráti jó tanács, esetleg leendő felesége iránti odaadása menti meg egy előzetes nászéjszakától.

Persze a hölgyeknek ne legyenek illúziói. Gyakran ez sem. A baráti ármánykodások persze sokszínűek, a koreográfiák változóak. Sőt, nem feltétlenül jelenti az éjszaka befejezését egy jól sikerült buli az éjszakai szórakozóhelyen. Ezután illik továbbállni egy másik helyre, újabb és újabb jó kívánságokra koccintani, majd a nap lassú kelésével párhuzamosan lubickolni még kicsit valamelyik pompás budai fürdőben.