Nem teketóriáznak, nem töprengenek, nem görcsölnek, hanem megszólítják őket. A továbbiakban sem jönnek zavarba, hisz a kapcsolatteremtés és fenntartás szakpárján jelessel végeztek, művészek ők, a beszéd művészei, vagy inkább illuzionistái, az emberi játszmák rutinos ismerői, a halandzsa-nyelv bajnokai, a bók mágnásai, a lovagköltők leszármazottai. Vagyis hazug, aljas gazemberek.
Az alábbi szabályok a kisujjukban vannak:
– Dicsérd a nő választását, tudását, ne pedig őt magát.
– Beszélj neki a céljaidról, a vágyaidról. Mutasd meg, hogy van jövőképet, hogy tartasz valahova.
– Érd el, hogy pozitív, szerelmes, nyílt érzéseket, emlékeket idézz fel benne.
– Kapcsolódj bele az álmodozásába.
– Beszélgetés közben érintsd meg olykor észrevétlenül.
– Hallgasd meg, és kérdezz tőle.
– Visszhangozd az értékrendjét.
Az állatvilágban, a legfejlettebb kommunikációval megáldott (legszebben daloló, legszebben táncoló, legszebb tollakkal, azaz kommunikációs szignálokkal rendelkező) egyed fog párosodni.
Az udvarlás bár játékos, nem puszta játék, azaz nem öncélú. A cerkófmajom ugrálásának vagy a humanista szerelmi költészetnek a célja: az imádott meghódítása. A vágyat pedig csak túlzásokkal lehet kifejezni. Vannak férfiak, akik szemtelenül vakmerőek, ha a vágyuk kifejezéséről van szó:
Füllentés, hogy a női arc maga a Hold, megtestesült s földre szállt; csöppet sem hihetőbb bók, hogy a szemük kéksége lótuszvirág; s minden tagjuk arany! bolond se hiszi el, tudják, a költő hazug, bőr, hús, csont csak a nő, de ha szeme int, észt veszt a bölcs férfi is.