Nézzünk tehát egy jó példát: a nők a fagyihoz két tölcsért kérnek, biztos, ami biztos alapon. A férfiak ezzel szemben inkább csöpögtetnek, vagy gyorsabban esznek, azaz inkább a problémamegoldásra vannak berendezkedve, nem úgy, mint a nők. Mert a szebbik nem képviselői előrelátóak, és inkább megelőzni akarják a bajt, mintsem korrigálni. Ugyanez a helyzet a tölcsérekkel is.
Ez évezredes bevésődés, ami valamikor abból az időszakból származik, amikor a nők még gyűjtögettek, amíg a férfiak vadásztak. Ha megnézzük ezt a két alapvető önfenntartási funkciót, már adott is a magyarázat. A férfiak a vadászat során az állatok gyors és hirtelen reakcióira, a környezethez alkalmazkodva reagáltak a helyzetekre, és oldották meg a problémát. Csak így lehettek sikeresek. Az asszonyoknak viszont, miközben férjeik távol voltak, fizikai erejük nem lévén, hogy megvédjék magukat, előrelátóan kellett helyet találniuk a családi tűzhelynek, ahol háborítatlanul főzhettek. Tehát minden eshetőségre gondolniuk kellett ahhoz, hogy megvédjék magukat, például a veszélyes nagyvadaktól. Az agy is ennek megfelelően fejlődött.
Akarjuk vagy sem, jobb, ha belátjuk és elfogadjuk tehát, hogy nőből vagyunk. Nem árt, ha ezt a férfiakban is tudatosítjuk, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Ugyan ki húzná elő a pótlakáskulcsot, ha nem a nő, amikor a kedvese éppen azon őrjöng, hogy nem tud bejutni a nyaralóba. És ki, ha nem a nő az, aki a férfi kézipoggyászába még csomagol egy alsót és fogkefét arra az esetre, ha elveszne a poggyász. Ez mind a nő.
Az élet intim helyzeteiben is elkél néha az előrelátás: a nő két óvszert csomagol, mert sosem lehet tudni, és a táskájában is van mindig egy megbízható betét, mert a havitündér is meglephet bárhol és bármikor, és olyankor elkél a segítség, ráadásul a legbiztonságosabb fajtából, ami nem hagy cserben, még ha az edzésről legyen is szó. Éppen ezért nem ismer tréfát egy nő sem, ha betétről van szó.