Az elsõ éjszaka

Baráti összejövetel, ún. házibuli, vagy legyen inkább egy péntek este kávéházban, ahol alkoholt is felszolgálnak. A nő ül az egyik asztalnál a barátnőivel, vermutot isznak, nevetnek a kényelmes székeken ülve, és ahogy egy kacagás alkalmával hátra veti a fejét, meglát a szomszéd fotelben egy poharát épp a szájához emelő férfit. Szemkontaktus, pillanatra megáll a cselekmény, ivás folyamatossága. Álljunk meg mi is, merevítsük ki ezt a képet, és nézzük, mi játszódik le a férfi agyában. Azonnal eldönti, hogy tetszik-e neki a nő (nyilván igen, különben nem nézné), majd rögtön, gyorsabban mint egy számítógép, lefuttatja a programot az agyában, mit akar a nőtől. A lehetőségek az egyszeri szex és az „ebből még bármi lehet” között mozognak – függetlenül attól, hogy facér-e a férfi vagy sem.

Ezzel nem árultunk el titkot, de ez még csak az első felvonás, mert a bonyodalom most jön: bármit is gondol és akar a férfi, ugyanúgy viselkedik, mintha mindent akarna. Folytassuk csak a kávéházi jelenetet. A férfi feltűnően röhög (jaj, de vidám is vagyok a társaságodban), nagyokat bókol (ilyen szép nővel az élet…), nagyokat néz (szerelem-szerelem az élet értelme), riszálja a vállát tánc közben (kívánlak is), elenged egy megjegyzést a nagyon távoli közös jövőre vonatkozólag, ami kissé hiteltelen, de sebaj. És a gáz az, hogy nem lehet tudni, mit gondol, ami azért problémás, mert a lelkes közeledés elvárásokat támaszt, az ember lánya szerencsétlen esetben neki áll álmokat kergetni, terveket szövögetni. Mert persze nyomul a férfi, közeledik, keresi a nő száját, és azon van, hogy levonja a kölcsönös rokonszenv végső konzekvenciáját – az érzékieket inkluzíve.

De miért viselkedik hősszerelmesként? Nem tudom biztosan. Azt hiszem, hogy az induló kis…izé, bigyó, akármi egyszerűbben kezelhető, ha nem kell különféle jeleket juttatni. Vagyis a kényelem már megint. Nehézkes azt kommunikálni, hogy „tetszel nagyon, kívánlak, le szeretnék veled feküdni, de gyorsan, mert vár az élet – esetleg otthon a barátnőm. És ennyi.” Az alternatíva zökkenőmentes megoldást kínál: eljátszani a nagy egymásra találást, aztán küldeni egy bűnbánó sms-t, mely minden folytatást kizár, azaz csak majdnem, mert azért egy-egy reményt ébren tartó bók is ott lesz a 160 karakterben.
Vagy a férfi önérzetét az ilyen-olyan, kierőszakolt vagy félsikerek tartják életben? És még valami, félelem a valódi intimitástól, mert egy valódi őszinte beszélgetés közelebb hoz, mint egy rohanós szex? Nem tudom, hogy az egész szitut menti-e valamennyire, de mindketten legalább egy este jól érzik magukat. A férfi másnap ugyan hulladéknak érzi magát, bár az érzés gyorsan tovaszáll, a nő meg értéktelennek, és az érzés megmarad.

Egy zárómegjegyzés: ha jön a nagy Ő, és tervei vannak veled, nem oszt, nem szoroz, hogy lefekszel-e vele az első éjszaka vagy sem, nem ezen fog múlni. Legalább ezen ne görcsölj.