A méret a lényeg?

A pasik péniszméretét illetően sem értünk egyet. Pontosabban ők hárman egyaránt a nagyobb kaliberű férfiakat részesítik előnyben, csak én voksolok a kicsi, de játékos hatlövetűekre. Laura szerint nem árt, ha az ember lánya érzi is, mi zajlik benne, nem csak tud róla. A beszélgetés ezen pontjánál Niki szeme elhomályosul. Úgy tűnik, a fogorvos injekcióinak hatása nem múlt el nyomtalanul. Emlékeit fel is idézi nekünk:

– Egyszer a rendelőben, a fogorvosi székben csináltuk. Marcit ez teljesen felizgatta. A végén fellőtt a mennyezetig.
Nocsak! Ezt egyikünk sem gondolta az egyébként elég jellegtelen, x-lábú, rossz tartású doktorról.
– Talán megbocsátóbbnak kellett volna lenned! – mondja Ivett, aki könnyen felejti sérelmeit, számára csupán egyetlen szempont létezik: hogy jó-e az illető az ágyban.

– És mondd, a szobrász is afféle „égimeszelő”? – tudakolom barátnőmtől.
Niki titokzatosan mosolyog, ami felér egy ordító igennel. Szerencsére eddig kegyes volt hozzánk a sors, mindannyiunkat megkímélt az igazán kis méretű szerszámoktól.

Egyik ismerősünk, Zita viszont belefutott egy koktélvirsli-ügybe. A fickóval a konditeremben ismerkedtek meg, a pasi teste olyan volt, akár Apollóé. Most már tudjuk, kompenzált, de Zita akkor még nem sejtette. Kétszer feküdtek le, Zita ugyanis elsőre nem hitte el, hogy ennyire észrevehetetlen is lehet a szex.

Vita a véletlenről

Megcsörren a telefonom. Ákos hív, régi barátom, még az újságíróiskolából. Azt kéri, fussunk össze a Ráday utcában. Megígérem neki, hogy amint tudok, feltűnök törzshelyén, a Párizs, Texas-ban.
Ákos mostanában nincs jó passzban. Egyszerűen képtelen elfelejteni Juditot, a gyönyörű zsidó lányt, aki két hónapig volt a barátnője. Ákos már fél éve szenved, holott a közismert „szakítási – időtörvény” szerint egy hónap múltán (tehát a kapcsolat idejének fele alatt) túl kellett volna jutnia az egészen.

Amikor odaérek, Rodin Gondolkodójának pózában találom. Szerencsére ő ruhában tűnődik az élet kegyetlenségén. Néhány pohár bor után szóbakerül a sors.
– Szerintem nincsenek véletlenek. Mindennek, ami velünk történik, megvan a maga oka – bölcselkedem.
– Mara, cseszd meg, csak véletlenek vannak! – hördül föl Ákos. – Nem veszed észre, hogy csak sodródunk az űrben és mint az atomok, véletlenszerűen ütődünk egymáshoz?

Nem gondoltam, hogy Ákos ennyire feldühödik. Tény, hogy elgondolásomban van néhány fehér folt arról, mi célja a sok gyötrelemnek, de Laura szerint minden szenvedésünk formálja jellemünket, elvégre ami nem pusztít el, attól erősebbek leszünk. Soha nem ellenkezem a barátnőmmel, csupán magamnak vallom be, hogy néha borzasztóan szeretnék jellemgyenge, de boldog lenni. A francba a kínokkal!

Pasibánatpénz





Arra, hogy a pasik is szenvednek, nem pusztán Ákos barátom a bizonyíték. Sikeres jogász haverom, Kálnoki is megtapasztalta, milyen elhagyottnak lenni. Kálnoki nehezen emészti a csalódást, mert imádott kedvese, Dorka volt az első nő, aki kiadta az útját.

Kálnoki régóta megszokta a sikert, ifjú korában öttusázóként éppúgy, mint mostanság jogtanácsosként. Ráadásul Dorkáért évekig küzdött, jó vadászként lesett rá, és amikor megkapta, tenyerén hordozta. Ám Dorka nem nyelte le szó nélkül, hogy Kálnoki mindent megad első házasságából származó fiának és harmonikus viszonyban van exnejével. Eleinte vad szócsaták zajlottak köztük, később egyre viharosabb veszekedések. Amikor Dorka először adott pofont Kálnokinak, az lendületből visszaütött. A bunyó hamar véget ért, utána édes kibékülés következett, hatalmas szeretkezéssel.

– Egyre gyakrabban provokált, azt hittem, jó neki, ha eltángálom – meséli fejét fogva Kálnoki.
Hanem Dorka az ikszedik verés után fogta a cuccát, és elköltözött Kálnoki luxuslakásából. Aztán hagyta magát kiengesztelni egy Maldiv-szigeteki utazással, ám úgy tűnik, a trópusi táj sem adta vissza a kapcsolatba vetett hitét. Miután hazajöttek, Kálnoki bűnbánó arccal segített Dorkának kifosztani saját lakását, sőt, még azt a tehertaxit is fizette, amin a lány az ő értékes bútorait vitette el.