Ágyastársak

Mit keresek én itt?

Túlzott igyekezetemben bohócszájat festek magamnak, a rúzzsal összekenem a blúzom is, így alaposan megváratom exférjemet. Nem szól, nem dühöng, mint házasságunk alatt annyiszor, ha szerinte sokáig készülődtem. Vajon mit akarhat? A film után a lényegre tér.
– Gyere el hozzám! Klári elutazott a szüleihez.
Naná, hogy megyek! Végre belülről is meglátom, amit eddig titokban, kintről néztem! Úgy juthatok be Klári életének díszletei közé, ahogy ő került annak idején az enyémbe. Sőt, az ágyukban fekve némi elégtételt vehetek a sérelmeimért. Ez nem túl szép tőlem, de csöppet sem érdekel. Klári sem törődött az én érzéseimmel, amikor elfoglalta a helyemet Gézám oldalán! Nem akarok igazságos lenni, nem hallgatok arra a cérnavékony hangocskára, a lelkiismeretem szavára, amely azt mondja, Gézám hagyott el, Klári csak utólag jött a képbe.

Alaposan szétnézek náluk, felmérem a könyvespolc választékát, bekukkantok a szekrényekbe, kézbeveszem riválisom tárgyait, megszagolom a parfümjét, mindent emlékezetembe vések. Aztán arról faggatom Gézámat, melyikünkkel jobb a szex. Kitérő választ ad:
– Klárival nem jobb, nem rosszabb. Más…
Megdöbbenve hallgatom, hogy Klári előtt a nevemet sem lehet kiejteni. Eddig azt hittem, csak engem mardos a féltékenység. De úgy tűnik, az ő mumusa én vagyok. Ahogy ő az enyém. A telefoncsörgés belehasít békés nyugalmunkba. Klári az, szerencsésen elért a szülői házba.
– Aggódtam érted, drágám! – ömleng exférjem, nekem pedig megkeseredik a szám íze.

Mit keresek én itt?





Fatális találkozás

Niki egy ideje az élet napos oldalán jár. Alig száradt meg a tinta igazgatói kinevezésén, amikor tessék, összeakad egy valódi báróval.
– Báró Bárczy Béla! – büszkélkedik új ismerőse nevével. – Mit szóltok? Ugye, jól hangzik?
A céges vacsora, amire a bank néhány külföldi ügyfelével együtt Nikit is meghívták, a Fatál étteremben zajlott. A hamisítatlan, magyaros ételekre vágyó külföldiek élvezettel habzsolták a rántott húst, a pörköltöt, és nem feszélyezte őket az sem, hogy a telt ház miatt idegenekkel ültették őket egy asztalhoz. A hosszú fapadon Niki egy magányosan eszegető úriember mellé került. Barátnőnk sasszeme azonnal kiszúrta a férfi ujján díszelgő pecsétgyűrűt, rajta a Bárczyak címerével. Nem volt nehéz közös témát találniuk, hiszen Niki betéve ismeri jónéhány nemesi família történetét.

Báró Bárczy szülei ’56-ban mentek ki Amerikába, fiuk már ott jött a világra. Béla érzi is, hogy igazából sehová nem tartozik: az Újvilágban túlságosan európai a szemlélete, itt viszont amerikainak tartják. Szülei szorgalmasan ápolják hagyományaikat odakinn, és édesanyja ragaszkodik ahhoz, hogy fia magyar feleséget keressen magának. Szeretné, ha unokái anyanyelve magyar volna. Ezért küldte Budapestre Bélát.
– Feleséget keres! Feleséget keres! – ujjongunk a hír hallatán.
Niki sem rejti véka alá örömét. Talán tényleg megtörik a gonosz varázslat, ami évek óta sújtja?





Két lovat egy fenékkel

Én bezzeg nem állíthatom, hogy szerencsecsillagom fennen ragyogna. Ominózus, együtt töltött éjszakánk óta Gézám felém sem nézett. Gondolom, Klári hazaérkezett és az én exférjem nem kockáztatja a lebukást, nem teszi ki veszélynek a családi békét. Aztán amikor már lemondok róla, meglátogat. Persze annak ürügyén, hogy Kisgézának hozott ajándékot. Amíg a gyerek önfeledten brümmögteti apjától kapott új játékautóját, Gézám előáll fényes ötletével:

– Legyél a szeretőm!
– Mást nem üzentek?- kérdezem tőle.
– Komolyan, nem bírom nélküled.
Csak a fejem csóválom, nem jutok szóhoz. Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyesmivel rukkoljon elő? Valaha a mindene voltam, hogyan elégedhetnék meg a másodhegedűsi szereppel? Finoman – hogy Kisgéza ne vegye észre elborulásomat – kitessékelem a lakásból. Közben azt kívánom, bárcsak örökre kirakhatnám az életemből is.

Amikor a csajoknak elpanaszolom exférjem pofátlan kérését, meg sem lepődnek. Szerintük nemcsak Gézámra jellemző ez a szemlélet. Laura edzőpartnere, a csinos Emma reklámfilmekben statisztál, hogy kiegészítse keresetét. A forgatások alatt jött össze Kérivel, a rangos rendezővel, akinek aztán a szeretője lett. Kérinek igen kényelmes volt vele egyidős feleségével élni, kiszolgáltatni magát, és szemrevaló, ifjú kedvesével hencegni a barátai előtt. Emma többször kérte a férfit, váljon el, vagy az ő telefonszámát felejtse el örökre. A férfi szenvedőn magyarázta:

– Értsd meg, mindkettőtöket nagyon szeretlek! Nélkületek létezni sem tudnék! Ti vagytok a jobb és bal kezem! Mondd, melyik kezemet vágjam le?
– Ne a kezed vágd le, drágám! A farkad! – felelt Emma, és otthagyta a férfit.