Péntek esti máz

Ezen csodálkozom, hiszen a régi Ivett egyáltalán nem szégyellte, ha meg akart ismételni egy jó dugást. De nem hasonlítgatom barátnőnk mai és tegnapi énjét, megyünk, hogy feltérképezzük Fenomént, ahogy elneveztük a nagy csábítót. Már lenn van, ez Ivett szerint pozitív jel. A haverjaival iszogat, és valóban felderül az arca, ahogy megpillantja barátnőnket.
Fenomén amolyan skatulya-pasi, szinte biztos vagyok benne, makulátlan rend uralkodik legénylakásában. Gondosan elválasztott haja, élére vasalt szövetnadrágja és fényesre pucolt cipője számomra túl pedáns, Ivett azonban ellenállhatatlannak tartja.

– Na, hogy tetszik?
– Helyes – mondom, és visszanyelem kételyeimet. Pedig a fickónak szerintem külön kiskeféje van otthon a szőnyegrojtok fésülésére.
– És ha tudnátok, milyen fantasztikus vele!
– Mitől olyan különleges? – Laura kérdéséből kiderül, ő sem esett önkívületbe a fickótól.

Ivett elmagyarázza: volt része eddig számtalan kalandban, jó és rossz szexben egyaránt, de ismeretlenül ilyen tökéletes harmóniában, mint amit Fenoménnal megélt, még sohasem. Nem kellett összecsiszolódniuk, úgy illenek egymáshoz, mint kenyér és a héja, mint a zongora fekete és fehér billentyűi, mint a jin és a jang. Fenomén érintése perzselő, bőre bársonyos, fantáziája kimeríthetetlen. Tudjuk, hogy barátnőnk ítéleteiben az ágybeli teljesítmény meghatározó, de ha így áradozik egy férfiról, az valóban feledhetetlen élményt nyújthatott. Még megvárjuk, amint ők ketten beszélgetésbe elegyednek, aztán hazaindulunk, úgy sincs már ránk szükség.


Szabad madár

Húgom, Bori hív. Egy percig sem marad tovább a pasijával, azonnal menjek érte.
– Most? – kérdezem döbbenten.
– Gyorsan! – feleli, és leteszi a kagylót.
Hajtok, ahogy tudok, az üres városon éjjel könnyű a Moszkva térre jutni, negyedóra alatt náluk vagyok. Mire a házukhoz érek, Bori már a kapu előtt szobrozik, körülötte jókora műanyag zsákok, dugig pakolva a ruháival és számtalan kacattal. Külön táskában a plüssállatok, amiket húgom kiskora óta szenvedélyesen gyűjt. Zsákos Frodó is megirigyelhetné azt a sok holmit, amit begyömöszölünk autóm csomagtartójába.





– Pár napig nálad alszom. Ugye, nem baj?
– Dehogy! – sóhajtok és hazafuvarozom az egész hóbelebancot.
Megszoktam már, hogy Bori időközönként felbukkan, problémás korszakát nálam vészeli át, majd ahogy rendeződnek a dolgai, továbbáll. Legutóbb két éve volt zűrben, aztán rátalált Mikire, és a sráchoz költözött. Miki az a fajta, aki tenyerén hordozza barátnőjét. Belead anyait-apait a kapcsolatba, szerelmének nem lehet olyan kívánsága, amit ne teljesítene ezer örömmel.

Húgom kedvenc városa Firenze, Miki meglepetés-utat szervezett neki, elvitte Olaszországba. Ott Bori bármit kért, az övé lett. Aztán Miki úgy döntött, a testvérem ne dolgozzon, mindkettőjüknek kényelmesebb, ha Bori otthon marad. Kézhezsimuló, engedelmes háziasszonyt faragott belőle, aki elfogadta az aranykalitka-életet. Csakhogy Miki hamar ráunt a szürkévé váló nőre, új kihívást, új szerelmet keresett magának. Húgom reszketve lép ki a kalitkából, koloncnak érzi visszakapott szabadságát.